Tapasztalatok? Nagyon rossz.

Szia!

Abszolút saját tapasztalatot írok, hátha megnyugtat :)

4 éves voltam, amikor megszületett a tesóm, és mivel ő nagyon sírós baba volt, anya nem tudott velem foglalkozni. Rengeteg időt töltöttem apukámmal, és valóban kialakult az, hogy apásabb vagyok, a tesóm meg anyásabb, persze mindkét szülőnkkel jó a kapcsolatunk. Viszont ami a lényeg, hogy soha nem voltam féltékeny a tesómra és nálunk jobb testvérek nincsenek is a földön :) Ja, lassan közelítünk a 30-hoz, szóval ez nem tegnap volt :)

Nálunk akkor lett a fiam apásabb, amikor én kórházba kerültem. Utána nagyon nehéz volt visszaférkőznöm a kegyeibe, bár ő alapjában véve is eléggé pasi centrikus, apa, papa, keresztapu vannak a kedvencei élén. Ha őket meglátja, bizony nem kell neki sem anya, sem a mama, sem senki.

Viszont azt azért nem hagynám, hogy egy két éves kislány mondja meg, hogy mikor tolhatja apa a babakocsit vagy vegye fel a kistesót. Most még kicsi a kicsi, de azért ez szerintem nem vezet jó útra. Próbálja meg a párod, hogy egyszerre foglalkozzon a két gyerekkel, vonjátok be a nagyot a fürdetésbe, öltöztetésbe stb, hogy milyen ügyes, hogy segít vagy akár tolják ketten apával a kistesót. Valahol biztos ott van benne a féltékenység.

Vagy ha apával játszanak, próbálj te is bekapcsolódni. Nálunk pl. az is működött, hogy ha apa játszik a kicsi fiával, oda-oda jönnek hozzám, hogy na adjunk puszit anyának, szeretgessük meg az anyát is stb.

De ne aggódj, biztosan szeret téged is! Csak ez most kicsit nehezebb időszak. Biztos vagyok benne, hogy majd amikor az oviba viszed, utánad fog sírni eleinte, meg ha bármi baja van (bár ne legyen soha), de ha elesik stb, akkor is téged fog hívni, hiszen anya csak egy van. :)