Nem tudok az 5 hetes kislányomnak jó anyukája lenni, mit csinálhatnék?
Tervezett baba, a terhesség alatt rengeteget olvastam a gyereknevelésről. Ráadásul a legjobb barátnőméknél a három legkisebb testvére 16-17 éves korunkban született (tervezetten lett a 3. gyerek náluk, majd mikor ő fél éves volt, az anyukája terhes lett ikrekkel fogamzásgátló mellett). Nagyon sokat segítettünk mi is körülöttük. Volt, hogy a pár hetes, hónapos ikrekkel otthon maradtunk, amíg az anyukájuk a nagyobbikkal ment el sétálni, programozni kicsit, vagy pont fordítva, a nagyobbikra vigyáztunk, amíg az ikreket fürdette, etette, tornára vitte őket. Nem teher volt, vagy kötelező feladat, mert imádtunk velük lenni. Pelenkáztunk, etettünk, hisztit oldottunk meg, szóval volt ott minden...
Mikor már ovisok voltak, vittük őket tengerpartozni, nyaralni is. A mai napig szeretnek engem is (már iskolások).
Akkor valahogy minden jött magától, nem nagyon volt olyan helyzet, amikor kétségbeestünk volna. De ehhez az is hozzájárult, hogy a szülők ott lazák voltak mindig, nem volt pánik 1-1 sírásnál.
5 hetes a lányom, most úgy érzem magam, mint egy kis stresszgombóc. Mindenen aggódok, félek, ha sír, ha sokat alszik, ha kevesebbet eszik. Tartok attól, hogy lemarad, nem fejlődik rendesen.
A védőnőnk tündéri, a gyerekorvosunk egy barátnőm, így őket szoktam "zaklatni".
Nincs gond amúgy a babánkkal, mégis rettegek. Nem vagyok laza egyáltalán... Általában 8 körül szokott ébredni, ha fél 9-kor még alszik, már stresszelek és nézem, hogy a légzésfigyelő működik-e, vesz-e rendesen levegőt.
Itt olvastam valamelyik kérdésnél, hogy azért sírt sokat a baba, mert egy csigolyája elmozdult és senki nem vette észre. Rögtön én is röntgenre akartam vinni a lányomat, nehogy nálunk is ez legyen a sírások oka...
Terhesen is folyamatosan ultrahangra jártam, hogy biztos minden rendben van-e vele, azért választottam a császármetszést, hogy nehogy szülés közben történjen valami.
Az első 4 hétben itthon volt velünk a férjem, akkor ez a helyzet valamivel jobb volt, mert ő sokkal nyugodtabb, nem izgul túl semmit és engem is nyugtatott. De mióta a nap nagyobb részében egyedül vagyok a babával, sokszor érzem, hogy ez nekem sok, előre félek, hogy mi lesz később, ha elkezd kúszni, mászni.
Hogyan legyen lazább anyuka? Tudom, hogy ez neki sem lesz jó, nem akarok olyan anyuka lenni, aki a játszótéren is a gyerek s_ggében van nonstop, mindentől félti és sehová nem engedi senkivel.
Menj el pszichológushoz.
Nem. Egyáltalán nem normális amit művelsz.
Miért nem szoptatod?
Tudom h ilyet nem illik kerdezni, csak ezek utan felmerult bennen, h azt is valami mitosz miatt hagytad el, vagy komoly oka van?
Mert nem volt tejem.
Nem hiszem a mítoszokban, az oxigénhiányt, meg kulcscsonttörést nem ide sorolnám. Ahogy az egyéb szülés közben fellépő komplikációkat, problémákat sem.
Aktív programok alatt se ilyen egésznapos dolgokra gondolok, hanem mondjuk barátnőkkel elmenni reggelizni, vagy hétvégén kirándulni hármasban egyet.
Szia!
Akartam írni privibe de azt írja törölt felhasználó!
Itt vagy még?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!