Mikor éreztétek azt hogy vissza kaptátok az életeteket?

Soha, és már nem fogom visszakapni. Volt hogy egyik utazásból hazajöttem, mostam egyet és másnap megint a reptéren kezdtem hajnalban. Vagy munkaügyben elutaztam két hétre tanulmány útra, mindenféle kötöttség nélkül. Most egy jó előre megtervezett halaszthatatlan út is aggódós, gyerekkel el sem indulok és persze sok mindenről le kellett mondani.

De persze ez saját döntés volt, csak ettől még száraz tény marad.

Nálam nem változott semmi.Azon kívül,hogy már semmit nem egyedül csinálok.

Vagyis hát..eddig sem érzem,hogy egyedül csináltam volna bármit,2 boxer kutyám van akiket amúgy is le kellett tudni mozgatni,így eddig velük kellett tervezni mindig,most velük és babával.

Most is le kell őket ugyan úgy mozgatni is,ők sem szűntek meg létezni.Csak most a babával együtt kell kitalálni,hogy mikor mit csináljunk.

Hamarosan babákkal,jön a lányom is tavasszal,vele se fogok maximum a gyermekágyi időszakban úgy nagyon pihenni.Vagyis hát,amennyit lehet pihenni 2 aktív kutya és egy totyogó mellett.

Mondjuk most már,hogy 2 éves tény és való,hogy könnyebb mint mikor csecsemő volt,de akkor sem éreztem úgy,hogy elvették az életem vagy valami..

Amikor szabados a párom van olyan,hogy ő is jön akkor annyiban könnyebb,hogy nem rám van kötve a két kutya és még a fiamat is tologatom,hanem egyikünk babát tol/babával sétál másikunk meg a kutyákat tartja kordában.

Nyaralni is ugyan úgy voltunk,strandra is kijártam pár hónapos babával is,szabad strandon is voltunk kutyástul gyerekestül mindenestül együtt.

Olyan jókat tudott aludni a strandon az árnyékban a fiam is..

Télen mindig mentem venni valamit a vásárban is (Kürtös kalács <3),vagy kutyák nélkül beültem inni egy forró csokit,szóval én úgy..el vagyok a kis világomban mint eddig.

Van egy gyerek,meg egy táska pluszban nálam.Mindenhol van már baba-mama szoba,és a női wc-k is már azért úgy vannak kialakítva a legtöbb helyen,hogy egy gyors pelenka cserét le lehet bonyolítani,ha mégsem akkor ott a mózessé alakítható sport ülés,babakocsiban is megoldható.

Én..nem tudom,nekem nem okozott soha gondot,hogy lett gyerekem.Nem éreztem úgy,hogy elvették az életem,mert nagyrészt ugyan olyan mint eddig.Vannak izgalmasabb napok amikor az erdőt-mezőt járjuk,vannak a pörgősebb napok amikor a városban járunk-kelünk és vannak lustább napok is amikor a kutya sétákat leszámítva csak úgy fetrengünk otthon.

Én sorozatot is nézek és igen merészelem a jelenlétében megtenni,nem áll fejre a gyerek a tv előtt.Nem is érdekli többnyire.

Van,hogy gépezni is simán leülök már mellette,semmi rosszat nem csinál,meg amúgy is fél szemem rajta.

Pakolászik,fetreng a kutyákkal,kipakolják a hűtőt,építő kockázik,labdát dobál a dúvadaknak..

Azthiszem sok minden hozzá állás kérdése is,aki mindenből ügyet csinál és mindenen ki akad az nyílván semmit nem fog élvezni.De gyerek nélkül sem.

Volt persze,hogy én is lepasszoltam anyámnak egy kicsit,abban sincs semmi nagy ügy.2 dúvad és egy kisgyerek mellett takarítani nem mindig könnyű,és ameddig a kutya a helyén marad ha oda küldöm addig a fiam az ellenkező irányba szalad,ha azt mondom jöjjön oda.

Olyan is volt már,hogy moziba mentünk a párommal,oda tényleg nem lehet vagy értelmetlen épp gyerekkel menni,addig is jól el volt anyámmal,azt a pár órát mindenki kibírta gond nélkül.

És tényleg 10 napos,azt hittem már egy kb fél éves-éves baba mellől szól a kérdés.😂🤌

Én alá írom gyereket nevelni nem fenékig tejföl,és jár némi magadra utaltsággal amit tudni kell kezelni,de..egy kicsit korai még 10 nappal szülés után azon gondolkozni,hogy az életed,ami kb egy hete fordulhatott csak fel mikor lesz a régi.Hát..ő..így lehet hogy neked soha,ha már az első 10 nap is ekkora lelki gondokat okoz.Hát bakker még jó formán csak eszik és alszik.🤨

Azért szerintem mérlegeljük, hogy nem vagyunk egyformák. Akinek van már gyereke, az nyilván könnyed időszakként tekint vissza az első napokra. Aki hazaviszi az első babáját, az meg lehet sokkot kapott, mert sokkal nagyobb igénybevétel ez, mint gondolta.

Én pl. sosem voltam kórházban, megviselte a lelkem a bent tartózkodás, a szülés utáni vérzés, a szoptatás sem ment csettintésre. Az otthoni környezet jót tett, de ott meg olyan magányos érzésem lett, ahol nyakamba szakadt a felelősség. Nincs segítség, csak mi vagyunk... És még a védőnő is jön kvázi idegenként magyarázni, hogy mit csinálok szarul (nem volt túl kedves). Szóval az első napokat én sokk szóval jellemezném. Persze azóta már tudom, hogy az igazából még arany élet volt, de megértem, hogy mem egyformán reagálunk ilyen eseményekre. Utólag könnyű okosnak lenni... Ezért kár "cikizni" egymást.

A két lányommal nem éreztem, hogy túl sok lemondás lett volna. Mondjuk akkor ott volt anyukám, apukám, húgom is segítségnek, meg az exem is. Barátaim is jöttek plusz havi 1x én is mentem velük, beültünk valahova. A lányaim nagyon hamar átaludták az éjszakát, nem kellett kelni hozzájuk, ezért is mertem anyukámra vagy az exemre bízni.

Most egészen más a helyzet...

Az utolsó szülésem óta eltelt 7 év. Exemmel szétmentünk, új kapcsolat. Húgom és anyukám külföldre költözött, apukám meghalt.

Páromnak olyan a munkája, hogy néha hétvégére haza tud jönni de amúgy full egyedül vagyok a lányokkal. Megfogant a közös baba.

Párom kitalálta, hogy költözzünk anyóshoz, ami a legrosszabb ötlet volt ami létezik. Akkor is elleneztem de érzelmileg belezsarolt a dologba. Megszületett a pici és életem legborzalmasabb 3 hónapját töltöttem el. Konkrétan kicsinált az a vén szemétláda! Sírva könyörögtem a páromnak hogy költözzünk el mert öngyilkos leszek. Végül sikerült megszabadulni a boszorkánytól. Még mindig nem vagyok teljesen túl rajta, de már lényegesen jobb. Nincsenek már se barátaim, se családom, senkim akihez fordulhatnék.

Fogalmam sincs mikor fogok tudni kiszabadulni ebből a szorongásból. Senkire nem tudom bízni a picit, ki sem tudok ebből szakadni egy percre sem.

Jelenleg túlélek. 6 hónapos most a kisfiam, mindennél jobban imádom de nagyon nehéz vele és nagyon nehéz egyedül. Van hogy 2 hetente 1x jutok el hajat mosni mert óbégat amint kiteszem a lábam a szobából és a szomszédok nem viselik túl jól :/ Akkor tudom ha a lányaim foglalkoznak vele, ami nem mehet a tanulás rovására.

Ráadásul a fiam nem alszik túl jól, későn alszik el és óránként felkel. 6 hónapja egyetlen éjszakát sem aludtam át, kezdek kicsit megzakkanni.

Nem így képzeltem el. De túlélek. Egyszer biztosan jobb lesz.

Nálad meg ha nagyon nem megy a szoptatás, akkor hagyd, tápszeren is ugyanúgy felnő, nem éri meg kicsinálni magad. Nekem mindháromnál elapadt a tej már az elején de nem csináltam belőle ügyet. Mindhárom gyermekem egészséges hála istennek, nem beteges egyik sem.

Kitartás!