Normális,ha ezen aggódok?

Amíg csak neki akarsz kistesót, nem pedig második gyereket, addig szerintem jegeld ezt a gyerek dolgot. Egy második gyerek nem az elsőnek a jatékbabája vagy az árnyéka kell hogy legyen.

Én nagyon szerettem volna második gyereket és egyszer ez nekem is megfordult a fejemben már terhesen. De aztán el is múlt ez az aggodalom. Ugyanúgy szeretem mindkét gyerekemet, olyan mintha mindig is velünk lett volna a második is, nem éreztem idegennek, de nem éreztem azt sem, hogy a fiamat kevésbé szeretném utánna. A kisebbik, lány egyébként. Teljesen egyformán imádom mindkettőt, 1,5 év van köztük amúgy.

Kérdező: hagyjad, egyesek mindig ugranak az ilyesmire, kb nem tudsz jól fogalmazni,felesleges magyaráznod nekik.

Én csak akkor kezdtem el aggódni ezen, amikor terhes lettem a második gyerekkel. Még egy kis ideig szülés után is megvolt ez az érzés, de hamar elmúlt. Mindegyiküket ugyanúgy szeretem.

A fiammal ugyanezt éreztem.😅😅Valahogy azt éreztem hogy nem fogok úgy szeretni másik gyereket mint őt.Ez persze baromság.Mondjuk nem is lett második gyerek,csak mikor 20 éves lett.Nem emiatt,hanem màsodik kapcsolatban vagyok és természetes volt hogy akarunk közös gyereket.Most terhes vagyok,a lányom két éves.Pont ezt mondta a férjemnek,hogy fogjuk úgy szeretni ahogy a lányomat?!Ennél cukibb gyerekünk már nem lesz.Persze ez csak addig tart,amíg az ember meg nem làtja azt a kis testet.Azután szerintem minden ilyesmi elmulik az ember fejében.

Nekünk három van, viszonylag kisebb korkülönbséggel és mindet ugyanúgy szeretjük. Nyilván mást lehet csinálni egy 4 évessel, és mást az 1 évessel és persze a köztessel.