Kicsi es nem tud vele mit kezdeni?
Parom a gyerek szuletese ota ezzel szedit, hogy azert nem foglalkozik a gyerekkel, mert kicsi es nem tud vele mit kezdeni. Az elejen megertettem, mert tenyleg kicsi volt, aligha volt ket es fel kilo. De mara mar 8 kilo es eleg nagy mar. Az neki a foglalkozas a gyerekkel, hogy leulteti a tv ele mikozbe o telefonozik. Mar millioszor osszevesztem vele emiatt es ilyenkor en vagyok a szr ember, mert "mit csinaljak elnezi" hiaba mondom, kerem, vagy fejenallok hogy ne nezesse mar a tvt a gyerekkel bszik ra. Kezdem nagyon megunni ezt.
Annyira akarta ezt a gyereket, annyira varta es most megse segit, megse foglalkozik vele korahoz kepest.
A ti ferjetek/ti apak foglalkoznak/tok a gyerekkel, mit csinaltok vele? Vagy ez a normalis felallas, hogy en torom magam hogy tanuljon, legyen eletkepes es a masik fel feladata valoban ennyi lenne?
Sajnos tényleg van olyan férfi aki majd akkor tud érdemben kapcsolódni a gyerekéhez ha az már jár és képea beszélni.
Sajnos.
Az én férjem nem ilyen. Mindhárom gyerekünket imádja, ellátja, pelenkázza fürdeti eteti és vígan cipeli játszik velük első pillanattól fogva.
Az én férjem mindenben partner és segít. A kezdetektől. Nemhogy kifogása nincs, de még direkt úgy is szervezi a dolgait, hogy ő foglalkozzon vele, amíg én pl tornázok. Tudja, hogy nekem is kell kikapcs.
Sajnos az olyan férjek mint a tiéd, ebben nőttek fel többségében, ezt látták otthon. A baj, hogy nem látja, hogy ez nem jó. Nekem annyi előnyöm volt, hogy már volt két fia a férjemnek, így láttam milyen apa, láttam kinek szülök. Sok párkapcsolatban ez csak a gyerek megszületése után jön ki.
Szerintem elöször ne elvárd, hogy foglalkozzon vele - mert láthatóan nem tud. Próbáld bevonni abba, amikor te foglalkozol vele. Egy 8 hónapossal már elég sokmindent lehet csinálni.
Hát, nem akarlak elkeseríteni, de nem ez a normális felállás.
Nálunk a férjem ugyanannyit foglalkozik a gyerekkel (sőt, ha szabadságon van, akkor többet is), mint én. Az első pillanattól kezdve pelenkázza,fürdeti,ringatja, bohóckodik neki. Szerintem sokkal jobb szülő, mint én vagyok.
Nálunk anyósom ilyen, mint a férjed. Nem foglalkozik az unokájával, mert még kicsi, majd ha "okos lesz" akkor majd játszanak együtt. 2,5 éves a lányom és helyzet nem változott (és nem is fog).
Tanácsot nem tudok adni, de egyetértek veled, hogy ha ketten akartátok a gyereket, akkor mindkettőtöknek foglalkozni kell vele.
Probaltam bevonni. Neki nincs kedve. O faradt, mert dolgozik. Ja, hany ember dolgozik es nevel gyereket.. Akkor menjek olyanhoz aki ezt csinalja.
Akarhanyszor szeretnem hogy foglalkozzunk vele mindig csak azt a kbaszott telefont nyomja. Multkor annyira telefonozott, hogy majdnem megfulladt a gyerek mert nem figyelt ra. Akkor is en voltam a hibas, hogy miert nem en figyelek o csak fogja a gyereket.
De idegenek elott olyan mintaapa, hogy a pofam leszakad. Itthon meg teljesen az ellenkezoje.
Az én párom is mindent megcsinál(t), pl a 2. baba pénteki napon született, vasárnap hazaengedtek, de hétfőn vissza kellett mennem varratszedésre, gond nélkül távol voltam órákig, ő meg egyedül volt a 2,5 évessel és az újszülöttel. Mikor még csak 1 volt is mindent csinált, pedig mikor ő született csak 22 éves volt.
Nincs ilyen, hogy mit kezdjen vele, később is mindig felhozhatja ezt kifogásnak
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!