Melyiket latjatok jobbnak?

Elvárás? Szerintem rögtön elgondolkodtam volna, ki is a férjem, ha nem érzi, hogy a gyerek és a ház is közös.

Ez nem elvárás, nem kérést fogalmazok meg felé. Szerintem fordítva van: az a normális, ha tudja, mekkora munka ez is. "melo melett be segitsen" -hogy tér majd vissza a nő a munka világába, ha a férfi nem szokta meg a gyerek körüli és a háztartási feladatokat? Utána lesz kedve megosztani? Vagy utána is csak "segít"?

Nem tudom, ez a 24 órás munka kicsit sok. Legyen mondjuk 12.

A férj dolgozik a munkahelyen 8 óra+ ebédszünet és utazik is átlag másfél orat egy nap a munkába (oda-vissza). Napközben nem alszik a főnöke, nem ultetheti be a tv elé, nincs ideje szelfiket lőni magáról és a kollégájarol (csak arra céltól, hogy őt rövidebb idő alatt is jobban kifacsarjak)

Szóval szerintem a gyedes időszakban könnyebb a gyerekekkel, megértőbb voltam a férjemmel, mikor munka után nem o akart mosogatni és gyereket altatni.

Amikor már mindkét fél dolgozik, akkor pedig mindenki kell hogy csináljon mindent mert különben káosz van.

Mivel itthon vagyok, a házimunkát, boltba menést, ilyesmit kb 70-30 arányban én végzem, de ez nekem teljesen rendben van. Amikor dolgoztam, 50-50 volt, és ha majd megint dolgozom, megint annyi lesz.

A gyerek(ek) már más téma. Ők közösek, nem csak az enyémek, tehát igen, foglalkozzon velük, amennyit tud. Szerencsére a férjemtől ezt nem kell "elvárni", azért tölt időt a gyerekekkel, mert szeretne velük időt tölteni. Ha ez csak kolonc és kötelesség lenne neki, akkor nem szültem volna neki gyereket, pláne kettőt.