Elmesélnétek, milyen volt a terhesség és a szülés? Ki volt bent veletek? Milyen érzés volt először látni, megfogni a babátokat?

Első terhesség problémamentes, csak sajnos sokat kellett dolgoznom alatta, ez rengeteg stresszel járt. Anyós mindent meg tett, hogy a fia nehogy velem legyen az utolsó hónapban, így tök egyedül voltam egészen a végéig. Szülés: tudatlan voltam, így küzdöttem a fájások ellen, eléggé elhúzódott a tágulási szakasz, másfél nap alatt volt meg a kislányom. Apa mellettem volt, sírt mikor kibújt a kisbabánk, gyönyörű pillanat volt. Sajnos hamar, és súlyosan besárgult a gyerek, másnap már az intenzíven volt, egy hetet töltöttünk bent a kórházban. A férjem alig jött be, naponta bent volt fél órát, különben rohant anyukája óhajainak megfelelni. Szörnyű volt, tiszta depressziós voltam. Aztán otthon mindent megbeszéltünk, a Mama is le lett építve.

A második terhesség is sima ügy volt, mondjuk nagy pocakkal nem volt nagy élvezet az egy éves kislányom után mászni a mászókára, de túléltem. Szülés fél nap alatt, apával. Mikor visszahozta a fürdetésből Apa a kisfiamat, csak azon csodálkoztunk, hogy hogy lehet már itt, ilyen csendesen, ilyen békésen, ilyen gyorsan? Hiszen még csak most derült ki, hogy babánk lesz újra?

Most derült ki, hogy lesz harmadik is...

4 év próbálkozás után lombikkal estem teherbe. Problémamentes terhességgel a 38. héten bekerültem hajnali 2-kor a szülészetre 5 perces fájásokkal. Nem tágultam, ezért pihenőre fogtak. Délután 2 órakor fektettek fel a szülőágyra. Két fájás közt a félig már kint lévő kis buksiját megsimogathattam. Óriási élmény volt. (A mai napig úgy tudom legjobban megnyugtatni, ha a fejebúbját simogatom!) 15 óra 17 perckor megszületett a kislányom. Nővérem volt bent velem, párom az ajtó előtt izgulta végig a szülést.

Hihetetlenül jó érzés volt, felejthetelen. Még mindig sírhatnékom van, ha visszagondolok rá.