Miket kapott a kisbabátok ajándékba rokonoktól, barátoktól?

szia :)

most irok jot és roszat is.

miota nekünk is megyszületett a kisfiunk - hát én is meglepetten áltam néhány dolog előtt, és bizony volt ami nem is esett jol.

nállunk a családban mindenki kitett magáért mikor megszületett a kisfiunk - anyosoméktol kaptuk a kiságyat, öcsém vette a babakocsit, sogornőmtől kaptunk ételmelegitőt - ezt nem tudtuk kihasználni ez igaz - meg kaptunk tőle egy bébyőrt. nagymamámtol igazábol nem kaptunk igazi ajándékot, de a segitsége mindennnél többet ért - ő fözött nekünk az első 6 hétben és hoza minden nap az ebédet 30 kilométerről :)

nekem csak két barátnőm van - az aki angliában él eljött éa kapott tőlle a pici egy kis ruhaszetet és dumáltunk egy jot :) a másik aki itt él sokal közelebb el sem jött meglátogatni a picit, majd csak mikor már elmult egy éves - hát ez már nem a babalátogatás kategoria, holott én voltam mind a 3 gyermekét meglátogatni és nem egy éves korukban :) na de nem haragszom emiatt rá.párom barátaitol mindtől szép kis ajándékokat kapott a kicsi - amit nem vártunk el egyáltalán. és ezt viszonozván nekik később csináltunk egy nagy grillpartit nekik kinn a kertben :) itt mindeki nagyon jol érezte magát :)

apukám nővérééktől nem vártunk ajándékot csak jöttek látogatoba és rajtuk lepődtem meg a legjobban - az auto hátulja tele volt mindennel- zöldségek, kacsa, etetőszék, játszoszönyeg, pelenka -. a másik távolabbi rokoni körtöl meg kaptunk használt gyerekruhákat ami nem is volt kimosva. jo legyen használt, örültem is neki, de ha használt dolgot is viszek ajándékba akkor legalább kimosom meg kivasalom. nem szekrényszaguan foltosan adom oda. hát igen ilyenkor valakiben csalodik az ember valakiben meg nem .

de igaz nem az ajándék a lényeg, hanem a szándék. sokan mondták h jönnek babalátogatoba - a mai napig nem értek ide -2éves mult a kisfiam- és ezt nem értem miért kell mondani ha ugysem jönnek, akkor nem várja őket az ember. ez inkább nem esik jol mitha valaki eljön és semmit nem hoz. :)

most jön a kisteso- :) már tudom h kire lehet számitani már csak látogatás szempontbol is és kire nem :)

na de ilyen az élet.

bocsi ha hosszu lettem, és lehet sokan nem értenek velem egyet, de én igy gondolom, igy tapasztaltam. :)

Kedves Kérdező!

Újból a 23:17-es vagyok.

Sajnálom, hogy csalódnod kellett az ismerőseidben, de sajnos az élet már csak ilyen. Én ezen akkor estem át, amikor előszőr külfödre jöttem és jól esett volna a távoli támogatásuk, hogy ne érezzem magam egyedül, de hirtelen a két legjobb barátnőm közül egyiknek sem jutottam eszébe. Azóta már sokszor tapasztaltam, hogy barátok jönnek mennek az életemben, ami épp az életkörülményeim (nem anyagiakra gondolok) függvénye. Azok a barátaim, amúgy, akik anno eltüntek visszakerültek az életemben, mert nem haragudtam meg rájuk, csak rájöttem, hogy valamiért távol kerültünk egymástól. Van egy 3. nagyon kedves barátnőm, akinél például nagyon rosszul éreztem magam, amikor megszületett a gyereke. Nem tudtam megmagyarázni, most sem tudnám, de kényelmetlen volt. Örültem amúgy, hogy végre sikerült a baba, mert tudtam, hogy ő mindig is szeretett volna és neki ez volt az életcélja, de valahogy akkor is az egész nagyon furcsa volt. Persze ettől függetlenül én elmentem és meglátogattam őket, mert tudtam, hogy neki jól fog esni, viszont úgy már nem tudtam viselkedni, ahogy egy gyereklátogatóhoz illik. Vittem ajándékokat de a gyereket már nem fogtam meg és puszilgattam agyon, ahogy azt általában szokás. Feszült volt a légkör nagyon és legszívesebben max csak 2 percig maradtam volna pedig előtte sokat találkoztunk és tudtunk órákig is beszélgetni. Nekem szerencsém volt... talán két okból is. Az egyik, mert bármennyire is nem akartam, mégis elmentem és ezzel megtörtem a jeget, másrészt viszont azért mert a barátnőm ismert és tudta, hogy nekem ez nehéz lesz. Igaz erről csak jóval később beszélgettünk és nagyon furcsa volt, hogy ő ennyire tudta, hogy min megyek keresztül.

Nézd, a gyerekvállalás nagy dolog és habár tudom, sokan mondják, hogy attól még nem változik meg az ember, ez nem igaz. Én mint kívülálló látom minden barátomon, hogy megváltozik, nagyon is. Hozzáteszem teljesen megértem a változást, teljesen megértem, hogy a fontossági sorrend megváltozik és azt is tudom, hogy nekem mint barátnak az a feladatom, hogy támogassam ebben, de volt már, hogy a gyerek születéssel egyszerüen megváltozott a kapcsolatunk olyan barátnőkkel, akikkel pedig előtte sülve főve együtt voltunk, buliztunk és beszélgettünk.

Sokszor nem is rajtam múlt a "szakítás", hanem egyszerüen ők tüntek el, ami meg nekem esett rosszul. Mert igen, a másik oldalnak is rosszul eshet, hogy bármennyire is próbál részese lenni a barátja boldogságának, valahogy az mégis kizárja abból, ellentétben azokkal az időkkel, amikor még minden bánatot és örömöt megosztott.

Én azt javasolom neked, hogy ha a barátnőd, annyira jó barátnő volt, akkor próbáld meg vele felvenni a kapcsolatot és szépen lassan fokozatosan megbeszélni vele, hogy mi történt. Soha nem tudhatod, hogy mi jár a másik fejében, miért nem megy el. Ha tényleg jóban voltatok, akkor megfogjátok tudni beszélni, hogy mi is a baj, ha pedig nem, akkor meg igazából nem is voltatok olyan nagyon jóban.

Hozzáteszem amúgy, hogy sokszor mi magunk képzelünk többet valamiben, mint ami tényleg valójában.

Sok boldogságot kívánok nektek!