Ez a helyes nevelés?

Szerintem egy eset alapján nem jó valakit megítélni, de szisztematikus módszerként nekem mindenképp nagyon furcsa.

Leginkább ez a "játssz vagy hazamegyünk", ami ekkora és egyedül lévő gyereknél irreális.

Egyrészt a játékok egy része alapból többszemélyes, más elemeket a kora miatt nem tud használni, a többi csak nem szórakoztató egyedül.

Ilyen pici gyerek nem is tud jól ismerkedni.

Én a játszót egy nagy közös időnek tartom, amikor tényleg tudunk együtt lenni a lányommal, nem jár le a mosás stb. Más kérdés, ha magától elkezd mégis valamivel ellenni, akkor hagyom, de akkor is figyelem, mikor néz oda rám, és mennyire szeretne bevonni. Igaz, ő még másfél éves.

A hisztit én is le szoktam állítani, így vagy úgy, de ezt itt nem hisztinek látom, hanem az érzelmi elzárkózás, visszautasítás okozta fájdalomnak a gyereknél.

Itthon amúgy én is elvárom, hogy tudjon egyedúl is játszani, de sosem zárkózom el attól hogy a közelemben legyen és válaszolok minden kommunikációjára.

A kiabálás meg sztem gáz, ha kontroklvesztés van mögötte, és nem tudatos, hogy erőteljesebben szól az ember direkt.

Te egy jóérzésű ember vagy, ezért megértelek, hogy leírtad, jól tetted, remélem ettől könnyebb lesz neked.

Borzalmas az ilyen viselkedés. Mondják egyes "anyák" (kifejezőbb, hogy gyereket vállalt nők), hogy ölnének is a gyerekért meg hasonlók. Nem ölni kell értük, hanem türelmesen, normálisan viselkedni velük egy sima hétköznapon. Ha más viselkesne így szerencsétlen gyerekkel is ki kellene állni mellettük, nemhogy a saját anyjuk csinálja velük... az ilyen gyerek majd hogyan bízik meg az anyjában?

Ha most megértjük ezt a viselkedést, mert anyuka nem reggelizett, akkor ha majd felnőve a gyerek az anyjának majd odahajítja a kaját, mint a kutyának, akkor azt is értsük meg, mert vele meg az anyja így viselkedett.

Nem, nyilván nem helyes, és gondolom anyuka most otthon álmatlanul fetreng a bűntudattól, de kik vagyunk mi, hogy elítéljük?

Lehet nagyon rossz napjai voltak, lehet napok óta nem aludt, nem evett, nem pihent.

Nálunk 2 hete volt egy mélypont. A két éves lányom napokon keresztül reggeltől estig csak nyafogott, hisztizett. Nem volt jó, ha felvettem, nem volt jó, ha letettem, nem volt jó otthon, se kint a játszótéren, az a tipikusan a sz*r is büdös állapot.

Én hulla fáradt, szomszédok panaszkodnak a sok a sírás miatt. A 10-ik visítós hiszti közben szakadt a cérna és ráüvöltöttem a gyerekre, de olyan erővel hogy összerezzent a fél utca.

Persze, nap végén bűntudatom volt és nem tettem zsebre azokat a tekinteteket, amiket a körülöttem lévő anyáktól kaptam, de tehetetlenségemben egyszerűen már nem volt másra erőm.

Mondjuk szegény gyerek azonnal abbahagyta a hisztit. Szerintem vannak esetek amikor az ügyürü-bügyürü lélekápolás már nem segít, kell valami ami megmutatja a gyereknek, hogy azért még mindig a szülei diktálnak.

11 vagyok, és nem ítélem el az anyát, mert mindenki szokott vállalhatatlanul viselkedni, az én lányom is elég kemény darab, és néha én is reagálok úgy, hogy megijedek picit magamon.

De a kérdés nem az anya volt, hanem ez a nevelési mód. Azért ítélem ezt el és azért emeltem ki ezt a "játssz vagy hazamegyünk" dolgot, mert ez jelzésértékűnek tűnik nekem, olyan mintha az anya nem értené, mit várhat el az adott korosztàlytól, mintha nem tartaná annyira a gyereket, hogy érveljen neki, sem pedig nem látja a fontosságát az empatikus reakcióknak (nem a hisztire, mert arra én sem a buksimit pártolom bar talán ebben sincs igazam).

Számomra ez egy ilyen rigorózus, durván alá-fölé rendelő nevelési módon és még pluszban inkorrekt is, hisz korosztályidegen az elvárás. Plusz tényleg az merül fel, hogy ha vki a játszótéren nem tud/akar a még pici gyerekére koncentrálni, akkor hol tud, hisz otthon dolga van, a gyerek talán bölcsis, nemsokára jön haza a párja (ha van) stb. De ez már tényleg spekuláció.

Nagyobb gyerekeket persze hogy én is elzavarnék játszani, és akkor félig énidőnek venném a játszót. De tényleg mondjon vki csak 1 játékot a játszón, amin egy 2,5 éves jól és biztonságosan tud egyedül szórakozni.

Meg nyilvàn nem láttuk az előzményeket. De ha fáradt az ember, egy ekkora gyerek már azt is megérti, ha megosztják vele, nyilván csak 1 gyerekről van tapasztalatom, de azon azt látom, hogy veszi az adást, ha mondom, hogy fáradt vagyok vagy most picit nem megyek, pihenek, most elég stb, még mondja is hogy "anya pihen".

Ez egy szubjektív kerdes volt, tudom, mindenki más elveket vall, nekem összeszorult a szívem a leírástól, hitelesnek és nem is támadó jellegűnek érzem. Attól még lehet, mas 1000 helyzetben szuperül reagált ez az anyuka, de itt nekem nem.