Hogy változtassak ezen? Akkor most az öreganyját hiszi az anyjának, vagy mi?

általában az anyukákra mosolyognak a legkevesebbet ha mások is vannak a környezetben.

nálunk is mama kapta a legtöbb mosolyt nevetést pedig akkor még csak heti egyszer jártunk át...

most meg éjjel nappal ott lenne... mamának se teher igy pénteken is ott alszik .

Még csak 6 hetes.

De lesz ez rosszabb is. Vagy is neked lesz rossz, a babának nem.

A gyerekeknél van egy idöszak egy éves kor elött mikor csak anya. Ilyenkor se apa se senki más. Sajnos ezt hamar kinövik és ekkor jön a csúnya anya szitu. Mivel te vagy vele egész nap, te szidod le, te tiltasz meg dolgokat ezért te leszel a feketebárány, a nagyi meg apu akik mindent megengednek meg az angyalkák.

Ez szinte minden gyerekkel így van.

6 hetesen nem hiszem, hogy azért mosolyogna rá, mert őt hiszi az anyjának. Az illatod, az érintésed és a hangod összessége adja neki az anya-érzést.

barátnőm babáját másodszor láttam, mikor rám mosolygott, előtte csak 1-1 alkalommal az anyjára és a tesójára.

az én kislányom szinte mindig velem van, mert a nagyszülők távol, apuka meg dolgozik. én tiltok neki mindent. ráadásul lány. ennek ellenére iszonyú anyás születése óta, és ez azóta se változott. amúgy nem hiszem hogy azt hiszi ő az anyja, egyszerűen csak hozzákapcsolja a sok simit, dédelgetést, ezért vigyorog.

19,5 hós kislány anyukája

Ó, nyugodj meg, az én fiam 4 hónapos, ha meglátja az apját, tele szájjal vigyorog. NEkem 5 perces színielőadást kell produkálnom egy halvány mosolyért:) Rajtam és az apján kívül a nagypapájával találkozik a legtöbbet, hát ha meghallja a nagypapa hangját, ki akar repülni a kocsiból, úgy örül. Ezen kívül minden nap megyünk kávézni, ott van egy kedvenc pincére, meg egy csaj, akinek ha meghallja a hangját, fülig szalad a szája.

Ez nem baj. Ne akadj ki rajta!

Én annyit mondok magamnak, hogy egész nap az én fejemet nézi, persze hogy un már:)

Nálunk is ez volt, annyi különbséggel, hogy nem együtt lakunk, hanem az alattunk lévő lakásban lakik az anyós. Mi bevezettük azt, hogy ebéd után leviszem a kisfiam, ott aludt, és kb fél 3-ig lent volt. Nekem jó volt, rendbe tudtam tenni a lakást, ill. el tudtam menni ügyet intézni, boltba, stb.

A nagymama nagyon oda van az unokáért, még a csillagokat is lehozta volna neki az égről, gügyögött, énekelt, a plafonig röptette, dumált neki eszeveszetten, Na ebből az lett, hogy a pár hós baba jobban kezdett kötődni a mamához, mint hozzám. Borzasztó rossz érzés volt, és én ezért beszüntettem a délutáni lemenést. Pár hónap kellett és megváltozott a helyzet, most már engem szeret jobban :)