Titeket mivel bosszant fel a babátok?

Mindenki tudja h 1 év alatt nem direkt csinálják, de ne mondjátok már azt h titeket kicsit sem húz fel, ha pl egy jó ideig altatod,latos h mennyire fáradt de nem alszik, vagy mikor mindent megteszel sürögsz forogsz a konyhában h elkészítsd neki a legfinomabb főzeléket és nem hajlandó megenni...vagy mikor tényleg mindent megteszel neki es akkor sem jo az égvilágon semmi...mert ha titeket ezek nem dühítenek fel akkor vagy magasról leszarjátok vagy kötélből vannak az idegeitek! És nem kell félre érteni...nem azt mondtam h pofozz fel egy félévest bármi miatt is...de magamban azért csak moroghatok nem? 🤣

Most jöttem az altatásból ... hát az a pörgés, fetrengés, amivel együtt jár a procedúra .... de leginkább a hajtépés bosszant. Mert tudja nagyon jól, hogy nem szabad. Tudom, hogy tudja :). Az alvás .. sajnos az idegrendszerük ezeknek a babáknak még nagyon kezdetleges, nem mintha sokszor nem húznám fel magam, mikor hulla fáradt vagyok, jó lenne már a nap hátralevő részéből a nagy semmit se csinálnom :), hogy kisüssem az agyam, de helyette egy órája kuksolunk benn a szobában. Se cici,se a víz, semmi nem segíti az egyből elalvást. De most leginkább az bosszant, hogy a mozgásigénye miatt, mert már jár, tényleg nem tudok mellette semmit csinálni, max. minimális dolgokat, kis teregetés, kis mosás, vagy mosogatás, míg üvölt a székében. De egy nagyobb takarítás nem fér bele. Eltelik a semmivel a nap, olyan abortáltnak érzem a napot, hogy semmit se csinálok. Persze nevelek, tanítok, gondozok egy egyévest, oké, de attól még porszívózni satöbbi is nekem kell :). De most rájöttem, nem is ez a bosszantó, hanem hogy a mozgás miatt egész nap feszkóban vagyok, hogy mikor esik el, mit borít magára ilyenek. Azt hiszem igen, ez a feszkó a legrosszabb :).

Amikor már délután 2 óra van, az egész addigi időt neki szenteltem aktív játékkal, etetéssel, pelenkázással, fürdetéssel, öltöztetéssel, és az még hagyján, hogy úszik a ház és nincs ebéd főzve, de még egy szelet kenyeret, egy pohár vizet nem tudtam enni/inni mellette, mert folyamatosan csak jön, csüng, kapaszkodik fel rajtam, mindent kiüt a kezemből, ficánkol, és ütemesen nyöszörög (akkor legalább sírna normálisan, de nem, csak ezen a monoton hangon, mint egy gép, "hmmmm... Hmmmm.... Hmmmm MMM!!!"). Na, Ilyenkor úgy szoktam érezni magam, mint az anyamacskák, amik már rázzák le magukról a már szép és éles fogakkal rendelkező, de még cumizni vágyó cicáikat. Ja, igen, a harapás a másik kiborító dolog, tiszta cafrangos lett a mellem, mert egy időben az volt a legjobb játék, hogy a két kis fogacskájával közre zárta, majd megtépte a bimbót. Úgyhogy már csak akkor kap cicit, ha muszáj.

11! Ott az igazság!!!😄

Amikor semmi nem jo bármit csinálok csak nyú mü hm...