Okozhat ez kart a gyermekemmel valo kapcsolatomban?

Ezen a kérdésen én is gondolkodtam annó, mikor gyógytornára kellett vinni a gyereket. Sajnos vagy szerencsére nem lehet lefuttatni mindkét verziót, így sosem derül ki, hogy ilyenkor csalódik-e, sérül-e a bizalom, nem derül ki, hogy milyen lenne, ha nincs torna.

Én mindig arra gondoltam, hogy ott vagyok, beszélek hozzá, énekelek, tehát lelkileg támogatom, ahogy tudom.

A másik, amire gondoltam, hogy bármennyire fájó, de minden gyereket fog érni csalódás az életben, ez elkerülhetetlen. Ilyen lesz a bölcsi, ovi is, a játszótéri elesések stb., szerintem a fő, hogy vigasztald, lelkileg támogasd életkornak megfelelően, és akkor nem lesz gond a bizalommal ;)

3-as vagyok.

Én nagyon sokat beszélgettem a dévényesünkkel. És ő azt mondta szerinte érzik, hogy a javukat szolgálja, főleg mert általában azonnali a javulás. De persze ettől még nem élvezik, fájhat is nekik valóban illetve mozgásban gátolva vannak arra az egy órára, amit szintén rosszul viselnek.

Az én fiam ennyi idősen már amint vége lett a kezelésnek vigyorgott, még a dévényessel is incselkedett sokat, vagyis nem az csapódott le benne hogy ez a nő bántja.

Sose ijedt meg előre mikor megérkeztünk, nem ijedt meg tőle sem.

A köztünk lévő kapocsban sem érzek sérülést, bízik bennem.

Ne aggódj! A javát szolgálja, és lehet hogy nem is kell nektek túl sok alkalom.

Mi jártunk Dévényeshez a lányom 3 és 6 hónapos kora között. A központban voltunk, sok babát láttam sok héten keresztül. Hidd el, egy gyerek arcán sem láttam kimondottan nagy örömet, amíg nyomogatták őket, ami nem értem, miért olyan meglepő.

Ez nem valami aromaterápiás svédmasszázs, és ők nem is felnőttek, hogy jól viseljék, ha valami kicsit kellemetlen. A legkisebb dologtól is sírni tudnak. Biztos van olyan fogás, ami nem esik jól nekik, de abban is biztos vagyok, hogy nem minden mozdulat fájó, ezt például a lányomon is láttam. Ő nyugisabb természet, nagyon ritkán akadt ki, volt, hogy 1 órán át szinte hangja sem volt. Egy másik baba ugyanezt a kezelést végigüvöltötte. Minden gyerek más, de abban hasonlítanak, hogy nem nagyon szeretik, ha idegen kezek piszkálják őket.

Sokat beszélgettem azzal, aki a lányomat kezelte, és mondta, hogy sokszor a szülők nehezítik meg a kezelést, mert hogy sír a baba, és persze az anya totál kétségbeesik, hogy bántják a gyerekét, és attól fél, hogy így sérül a lelke. Nekem sem esett jól, mikor a kislányomon láttam, hogy az adott mozdulat nem jó neki, de igyekeztem nem mutatni kifelé, mert tudtam, és hetekkel később láttam, hogy ez az egész a babám érdekét szolgálja.

A babád 11 hónapos. Ennyi idősen a lányom nem látta az apját egy hétig, és mikor újra találkoztak, nem ismerte meg. Hidd el, nem fog erre emlékezni, de lesz majd sok más dolog később, amire igen. Azok sem mind lesznek számára kellemesek, sokszor lesz még része olyanban, ami a javát szolgálja, de nem fog neki tetszeni. Ez a kezelés is most ilyen és nem fog emiatt kevésbé bízni benned. Kívánom, hogy a babádnak is segítsen annyit a torna, mint amennyit a lányomnak. Lassan 3 éves, semmi (se fizikailag, se lelkileg) nem látszódik az akkori problémából.