Engedetlen, dacos 15 hónapos? Van ilyen?

A gyermekem 15 hónapos múlt. Úgy 11-12 hónaposan kezdte teljesen megérteni amit mondtunk neki, akkoriban kezdett mutogatni is. A tiltásokra sose volt igazán fogékony🙄😏 a legtöbbször hiába mondtam neki hogy ne, nem szabad, akkor is probálkozott és a mai napig igazából a saját feje után megy. Pedig sok dologról tudja hogy nem szabad, és mielőtt megcsinálná mindig rámnéz majd ettől független mégis “rosszalkodik”.

Mostanában kezdte el, hogy “nem”-et int a fejével (egyébként sokszor akkor is így válaszol ha amúgy igent mondana, de azt még nem tudja, de ez valami önkifejezés lett neki inkább). Lényeg, hogy manapság ha kérek tőle valamit akkor legtöbbször csak megrázza a fejét és elszalad, vagy megrázza a fejét és még rám is “mordul”, plusz direkt nem csinálja meg amit kértem. Csak a neki tetsző, érdekes dolgokat szereti megcsinálni. Pedig tényleg a világon szinte mindent megért, de mostanság mintha utálná ha megkérem valamire, “csak azért sem” csinálja meg. Normális ez? Úgy értem nem attól félek hogy baja van, mert tudom hogy érti (sokféle kérést tud teljesíteni) de aggaszt hogy már most ellenkezik, és nem hajlandó megtenni amit kérek. Pl.: vidd oda apának, dobd ki a kukába, ne állj fel az ágyon...stb.

Ezentúl azt vettem észre hogy reggelente nem “üdvözli” az apukáját. Mivel korán kel (6 körül) én szoktam átmenni és picit játszani vele, majd tápszert adni. Ezután szinte mindig apa volt a sztár. Bementünk, odabújt, felkéreszkedett mellé, ráfeküdt egy pillanatra, ilyesmi. De mostanában be sem megy, és ha bemegy se foglalkozik vele különösebben. Múltkor itt aludt az egyik tesóm és reggel ránézett, morgott egyet, megrázta a fejét és odèbb ment tőle. Aztán nem volt baj, szépen eljátszott vele, de furcsállottam a reggeli dolgot, mert ő alapvetően egy szociális gyerek. Ha reggelente mondom hogy menjen be apához akkor is csak rázza a fejét hogy nem. Ha bemegy is egyből az éjjeliszekrényt húzza ki és pakol ki belőle (ahogy mindig is) de az apja csak kevéssé érdekli.

Lehet hogy a karantén? Megszokta hogy mindenki állandóan itthon van vele? Vagy mindez már valami dackorszak szerűség? De ilyen hamar?😟

Lehet apróságnak tűnnek ezek a dolgok, a férjemet egyébként nem is zavarja, de engem igen. Ő egyébként egy nagyon aktív, nagyon önálló, kiváncsi gyermek. Néha azt érzem jót tenne neki 2 éves korától a bölcsi, de félek ha ez az engedetlenség így marad akkor ott nagyon sok probléma lesz vele?

Ti mit gondoltok?

Találkoztatok ilyesmivel saját vagy más gyermekénél?