Aki hagyta sírni éjszaka a babáját, annak bevált, leszokott a felkelésekről? Mik a tapasztalatok?

Én úgy csinálom, hogy ha csak picit felnyög egyet-kettőt, akkor nem ugrok azonnal, várok, és általában vissza is alszik, ha keservesen sír akkor megyek át, hogy ne hergelje fel magát, mert akkor általában fáj a foga, vagy szüksége van puszira, simire és visszaalszik. Miután már kiismertem a picit, azóta így csinálom, és hamar megszokta.

Az én kisfiam 14 hónapos, van hogy 1-2 hétig meg se nyikkan egész éjszaka, és van hogy egyszer csak 1-2 napig rosszabbul alszik. Most ilyen éjszakáink vannak, de jön egy pár foga.

Ha hagyod sírni a babádat, egy idő után tényleg leszokik a sírásról. De azért, mert azt tanulja meg, hogy hjiába sír, te nem segítesz rajta, rád nem számíthat. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a sírásról leszokott babák vérében a stresszhormon szintje épp olyan magas, mint az anyjuk után keservesen síró babák vérében, csak ők már nem sírnak, mert minek. Nem kommunikálják le a bennük levő fájdalmat, mert megtanulták, hogy hiába. Ez van.

Én soha nem hagytam sírni a babámat, azonnal felkeltem hozzá az első kis nyekergésre, sőt, az első három hónapban egy ágyban is aludtunk, hogy fel se kelljen kelnem. Mégis eljutottunk oda, hogy 4 hónapos korára átalussza az éjszakát. Lassan-lassan ő maga nyújtotta egyzer hosszabbra a szopiszüneteket, míg végül már nem ébredt meg egyszer sem reggelig. És mivel soha nem hagytam sírni, nem is lett sírós baba. Nyugodt, kiegyensúlyozott, akárhová elmehetek vele.

Ha így is megy, akkor miért kellene sírni hagyni? Próbáld meg! :-)

A sógornőm másképp csinálta. Hagyta sírni, amikor enni kért (éjjel kétóránként). Eljutottak oda, hogy a baba egyre dühödtebben kér enni, egyre türelmetlenebb, egyre hangosabban, idegtépőbben sír. Ő azt tanulta meg, hogy üvölteni kell torkaszakadtából, mert a szülei csak így mozdulnak meg, hogy a segítségére legyenek. Így is lehet, de minek? Kinek jó ez?

Kérdző, minek kérsz véleményt, ha már úgyis megvan a tiéd? Te nem mérlegelni akarod mások tapasztalatait, hanem egyerűen hátbaveregetést kérsz, hogy igen, így kell ezt csinálni.

Aki a sírni hagyás negatív hatásairól írt, annak teljesen igaza van! Nekem mondjuk nem ment, hogy 4 hós korára átaludja az éjszakát a babám, tovább is aludtunk együtt, de bizony nálunk is eljött másfél évesen, hogy maga kérte a saját ágyát és nagyon jókat alszik benne. Az, hogy egy baba mikor érik meg rá, hogy aludjon egész éjjel, nagyon változó. Én tudtam, hogy a lányomnak egyszerűen nem megy még az éjszaka átalvása - akárhogy bevacsoráztattam, mindig korgó gyomorral ébredt éjjel. Már azelőtt hallottam, hogy éhes, mielőtt felébredt volna. :-) De nem volt ezzel semmi baj, addig aludtunk együtt, amíg szüksége volt az éjjeli szopira, így nálam nem jelentezett a "nem bírom tovább", hiszen szopi közben is aludhattam.

Kigyensúlyozott, nagyon nyugodt, idegenekkel is barátságos lett a gyerekem, bárhová el lehet vele menni - nekem megérte.

Lehet, hogy kényelmesebbnek tűnik a sírni hagyás (mondjuk nekem nem lenne az, de hát különbözőek vagyunk) de hogy a célravezető megoldás nem az, azt garantálom.

Igen, nekem mázlim van, hogy nyugodt a babám. Ezt dobta a gép. De még a születése előtt elhatároztam, hogy soha nem fogom sírni hagyni, akármi lesz is, és amikor még 3 óránként ébredt éjjel-nappal, akkor is úgy voltam vele, hogy addig alszom vele, addig kelek hozzá, ameddig csak kell. Mázli, hogy már nem kell, és visszaköltözhettem a férjemhez a hálószobába, történhetett volna úgy is, hogy másfél éves koráig alszom vele.

Amikor a gyerek sír, akkor szüksége van az anyjára. Ezért sír. Gondolom, ebben egyetértünk. Megteheted, akár a gyerek érdekére való hivatkozással is, hogy nem kelsz, ha sír, mert te ezt tartod jónak. De ez valójában a szülőnek jó, nem a gyereknek, és ugye nem kell emlékeztetnem rá, hogy azért vagy gyeden, hogy a gyerekkel legyél. :-) Senki sem ígérte, hogy ez napi 8 órás meló. Ez 24 órás készenlét, ez van. Majd kialusszuk magunkat akkor, ha megnőnek. :-)

Bocs, hogy nem abban segítek, hogyan lehet sírni hagyással leszoktatni a sírásról. (Hú, leírva milyen értelmetlen!) Hanem olyan tapasztalatot írok le, ami nem hagy sírni, mégis bevált. Igaz, ez időigényesebb, viszont hosszabb távon kifizetődőbb.

[link]

"Az elkülönítő nevelés, mint nevelési forma, arra inti a szülőket, hogy ne vegyék figyelembe gyermekük jelzéseit. Az elkülönítés hívei, ilyen tendenciákat hangoztatnak: "Hadd ordítsa ki magát az a gyerek.Meg kell tanulnia átaludni az éjszakát". "Ne vegyük fel olyan hamar a babát. Csak elkapatjuk." "Szoktassuk napirendre a csecsemőt. Ne hagyjuk, hogy az orrunknál fogva vezessen." "Ne engedjük a kicsit az ágyunkba, igen rossz szokás válhat belőle".

A sok tiltás mellett ez a nevelési mód gyors, és könnyű recepteket is kínál, bonyolult problémák megoldására."

"Bevált egyáltalán?" Ezt kérdezted. Nem kioktatást kaptál, hanem tapasztalatot, mégpedig kétfélét, kétféle nevelési módszerről. Ha vállveregetést akarsz, meg önigazolást, hogy jól teszed, ha sírni hagyod, akkor miért nem azt kértél?

Sok sikert.