Mit tegyek, hogy jobb anya legyek?
Ti hogyan kezelitek a pár másodperces kiborulásokat? Másnak van egyáltalán ilyen, vagy csak én vagyok ennyire szar anya? Hosszú a mai nap, és nagyon nehéz, nem is mennék bele. A vége az lett, hogy eldobtam a cumisüveget és elrohantam sírni. Na ilyen sosem volt még, nem is hiszem ,hogy lesz mégegyszer, viszont amióta megtörtént nagyon haragszom magamra.
Vannak apróbb borulások, de ez most igazán nagy volt. Ti hogyan kezelitek a hirtelen haragot? Segítsetek kérlek! Az elmúlt napokban olyan nyűgösek vagyunk a fiammal, hogy minden este úgy alszunk el, hogy simogatom és azt mondogatom, hogy "Neharagudj, hogy veszekedtem". Sz*r így.... Nyugodt, kiegyensúlyozott anya akarok lenni. Hogy csináljam?
Nyugi, nem vagy rossz anya!
Mindenkinek vannak nehéz napjai, jön a hidegfront, ma nálunk is állt a bál, 6 éves fiam is tiszta hiszti volt egész nap, meg én is. Előfordul.
De azért ne dobálózz cumisüveggel :)
Én is szaranyának érzem magam 😪 Nagyrészt egyedül vagyok a háromhónaposommal, a férjemnek dolgoznia kell emberek között, ezért mi falura jöttünk, egy hónapja csak videón látjuk egymást. Valószínűleg ez is tett rá egy lapáttal, amikor egy nap a kisfiam hisztis volt, elgurult a gyógyszer és durván rákiáltottam. Soha míg élek nem fogom elfelejteni azt a rémült tekintetet 😓😢
Azóta igyekszem mérsékelni magam és amikor kiabálni volna kedvem, inkább magamhoz ölelem és puszit nyomok az arcára.
Sehogy nem kezelem.
Ki adom magambol a duhot es a fusztraltsagot de ez olyan 3-4 havonta gyulik osszes es inkabb a parom miatt.
Szal van kiabalas veszekedes miazmas
A koztes idoben semmi ilyen nincs
Ember vagy nem gep a gyerek megerti h vannak rossz pillanataid neki is van.
A legrosszabb azt volt olvasni, hogy még cumisüveges gyerekről van szó...
Ha ezt így kezeled, majd szèpen jön az állandó kiabálàs, majd a "csak a pelenkára" csapás, és innentől ki tudja hol a vége???
Ne azokra hallgass, akik azt mondják látatlanban, hogy semmi baj (honnan tudják ugyan?????) Ha azt érzed baj van, akkor valószínűleg van!!!
Nem normális, ugyan már! Nekem is kettő kicsim volt egyszerre (már a kisebb is 5 éves), de sosem volt ilyen!!!! Még hasonló sem. Ès nem azért mert nem tudom milyen csodavilágban élek, csodaférjjel és gyerekekkkel. Nem csaptam rá egyikre sem soha, és még kiabálni sem kiabáltam velük! (Játszótéren pl nyilván szóltam rá hangosabban, de ez a maximum).
Sőt tesóm is ilyen anya, illetve a másik tesóm ilyen apa.
Viszont ismerek olyan anyát aki így kezdte. Náluk elfajult a helyzet.
Egy dologra gondolj, amikor kezdesz kiborulni: ő egy gyerek!!!!! Kiborít valamit? Nem akar enni? Sír csak úgy? Feszegeti a hatátokat? Nem tudja kifejezni hogy mi a baja és szerinted hisztizik? Ő egy gyerek. Te vagy a felnőtt... te is voltál ilyen.
Ja és egyet kérek! Amikor majd ő vágja földhöz a poharat mondjuk, ne haragudj rá! Jusson eszedbe ez a mai jelenet! Nem ártana megtanulni kezelni az indulataid, ha majd egy ilyen kicsi gyerektől is elvárod! Te mutatod a példát, indulatkezelés terén is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!