Más is szokott ugy érezni hogy inkább abortuszt kellett volna választania?

Kedves kérdező,

Ne felejtsük el egy percre sem, hogy az anyaság egy nagyon megterhelő feladat. Édes teher. :) Teljesen normális amit érzel. Én is éreztem mind két gyermekemnél. Ezt meg kell élni. A második babámmal annyira nehéz volt, hogy már ott tartottam, hogy ha volt pár nyugodtabb óránk, már jó volt. Sajnos azt kell mondjam, hogy a mai napig ha nagyon nehéz napunk van, ( 2 éves lesz) akkor elgondolkodom azon, hogy talán nem kellett volna még egyet szülnöm. Ettől függetlenül szeretem, imádom, vele vagyok, igyekszem jó anyukájuk lenni, de arról soha nem tehetünk hogy mit érzünk. Azzal sosincs baj, ha azt érezzük, hogy feladnánk szívünk szerint, de aztán nem tesszük, mert újra felkelünk, újra felvesszük, újra csináljuk mert muszáj és mert imádjuk őket. :) Es egyébként hidd el, ahogy nőnek úgy lesz könnyebb és kapod vissza az életed! :) Kitartást!

Hidd el, hogy szokott. Még az is, aki tervezte. Nyilván kellemesebb, ha felkészült vagy, stabil a kapcsolat, van segítség. De ez nem - csak- ezen múlik, sokkal inkább azon, hogy ki milyen temperamentumú, mennyire áldozatkész, netán már már mártír típus. Nem mindenki szuperanyuk archetípus.

Semmi baj nincs ezekkel az érzésekkel, emberek vagyunk, mindenféle megfordul a fejünkben... De ne hibáztasd magad, biztos, hogy nem egyszerű (ezek szerint) főképp egyedül egy gyerekkel. Nem biztos, hogy később egyszerűbb lesz, inkább máshogy nehéz. De mivel vissza nem tudod csinálni, a felelősséget meg mostmár vállalod kell muszáj vagy ki hozni a helyzetből, magadból és a kisgyerekedből a legjobbat. Fiatal vagy, olyan nincs, hogy nem fogsz gyerekkel kelleni, de jól gondold meg, hogy hogyan mész bele egy egy kapcsolatba, óvd magad attól, hogy a magánytól tartva belesodródj olyan helyzetbe, amibe egyébként nem kerülnék.

Fel a fejjel, hagyd az önostorozást - minden anyának van rossz napja, rossz szakaszai, minden jó anya rossz anya valaki szemében. Nincs ezzel baj, a legfontosabb, hogy ezzel együtt szeresd a gyereked, és ne hidd, hogy attól, hogy szereted, olykor nem kívánhatod a hátad közepére. Sőt, időnként le is kell passzolni kicsit nagyszülő ek, apukának. Attól, hogy egyedülálló anya vagy, még nem kell egyedül lenned ebben. Kitartást kívánok!