Az normális ha én jobban szeretném ha majd fiam (fiaim) lennének és nem lányom (lányaim)?

Szerintem normális. :) mindenkinek vannak elképzelése, vágyai, stb. És azért a gyermekek minden szempontból hosszasan meghatározzák az életünket.

Én 2-3 gyermekben gondolkoztam mindig is. Szerettem volna lányt is, fiút is. De elsőre kislányra vágytunk volna. Hamar kiderült hogy kisfiú lesz :D és persze nagyon nagyon szeretjük azóta is (már 13 hónapos)!❤️

Viszont én nagyon szeretnék azóta is kislányt másodjára. Sokszor h belegondolok hogy milyen lesz 2 gyerekkel mindig egy kisfiút és egy kislányt látok lelki szemeim előtt. Én bizom benne hogy összejön! Bevallom úgy tervezem hogy 1-2 netes praktikát bevetek az ügy érdekében, bár szerintem a nagy részük csak babona. :D

Persze nem fogom bánni ha még egy fiam lesz, ugyanúgy szeretni fogom.. de azért bízom a kislányban nagyon!

Neked is sok sikert a fiúkhoz!

Szerintem minden nonek van ilyen elkepzelese, hisz mar gyerekkorunkban is arrol abrandoztunk, hogy hany gyerekunk lesz, milyen nemuek, hogy fogjak oket hivni.

En pl. mindig lany gyerekeket kepzeltem el, nem tudtam azonosulni azzal , hogy fiam legyen. De erdekes, miota a férjemhez igazan kozel kerultem, azóta azt erzem, hogy kisfiunak is nagyon orulnek, sot, szeretnem, ha lenne fiunk, mert szerintem a férjem nagyon klassz apa lesz, aki nagyon sok mindent tud majd átadni neki. Mondjuk azt sajnálnám, hogy ha kislányom végképp nem lenne.

De minden vágyat felulir az, hogy mindeegy, csak egeszseges legyen. Kozhelyesnek tunhet, de nagyon nem az. A munkámból adódóan nagyon sok beteg gyereket láttam, akik ujszulott szinten fognak élni mindvégig...és ilyenkor jon rá az ember, hgy tényleg abszolút nem számit, hogy fiú vagy lány.