Nehéz természetű, ún. többemberes gyermekem van vagy csak én érzem nehéznek a mindennapokat?

Etek alapján a gyereked NEM többemberes.

(Szerencsére)

Csak egy aktív 1 éves.

Ne aggódj, teljesen normális a viselkedése.

Egyébként a mamik többsége a sz.r részeket kihagyják, mikor mesélnek a gyerekekről 😉

Na azóta hogyan alakul a helyzetetek?

Én ellentétben másokkal nem hinném, hogy totál átlagos gyereked....az én fiam picit később született mint a tiéd egy majd két évvel, de én is éreztem, hogy hahó itt valami nagyon más. Minden ismerősöm gyerekével első perctől könnyebb....és ez amúgy azóta is így van...soha semmi se jó neki, kegyetlen eleven de nála kaja sem megy egyszerűen egy szó mint száz rájöttem hogy szuperérzékeny ha nem tudod mi az keress rá, félrevezető fogalom. Nekem is mondták családban mindenki, hogy fu hát ők ki enm bírták volna ha én és tesóm ilyenek lettünk volna....de aztán jött a rengeteg "idegen mint itt is, akik elmondták pár mondatból, hogy ááh tök átlagos ne tulozzak. Na elárulom hogy NEM, nem átlagos, ha az ember azt érzi elejétől hogy nem az akkor nem az, anyai megérzés....nekem is első és állandóan ostoroztam magam hogy én vagyok a rossz anya azért ilyen. Aztán lett egy második....és a második sem jó alvó vagy kifejezetten egyszerű eset, persze totál mások a nehézségek DEEE ég és föld a kettő. Most kettővel nem vagyok olyan idegroncs mint anno csak az elsővel az első évében.........a második kislány az első fiú. És a kislány mosolygós, kisimult nem örökmozgó, de baromi nehéz altatni, többször kel, egy szó mint száz igenis van, hogy az ember gyereke nehéz természetű és kicsinál idegeileg...a dackorszaka is elég brutál, de persze amúgy rettentő intelligens, félelmetes agya van, 10 éveseknek szóló könyveket kell neki olvasni...és igen a világ minden tudása is kevés, hogy elég legyen neki, szóval amúgy egy csoda tényleg DE én úgy érzem maradandó idegrendszeri károkat okoz bennem a felnevelése XD és mivel senki se segít az apját kivéve és semmi pihenő időm így még nehezebb. Látok sok másik kisgyereket és amit itt írnak, hogy ne legyenek irreális elvárások, szerintem egy más tészta. Attól hogy nálunk nincs Tv, ,mobil semmi hanem rengeteg foglalkozás, meseolvasás, diavetítés és minőségi idő és így sok téren sokkal jobb mint az átlag attól ő még egy nehéz természetű gyerek. Ajánlom olvasásra Bálint Ágnes Mazsola és Tádét...remélem azóta a kedves kérdező is bevállalt még egy babát és rájött, hogy nem ő vele van a baj hanem egyszerűen vannak könnyebb és nehezebb természetű emberek, így gyerekek is. DE ebből semmi nem következik, lehet hogy felnőttként megtérül a sok munkád és a nehezebb lesz a könnyebb, a hálásabb, vagy ő boldogul majd könnyebben az életben...én mindig erre gondolok, hogy megteszek minden tőlem telhetőt aztán meglátjuk mit hoz az élet.

Köszönöm nagyon a választ, megnyugtattál azért :D

Nálunk képernyő limit még 0, annyi, hogy néha nézünk egy egy videót a telefonon, mert olyan érdeklik amiket én nem tudok elmagyarázni mindig képi világ nélkül érthetően egy 3 évesnek, pedig amúgy biológus kutató vagyok de komolyan olyanok érdeklik, hogy utána kell néznem a dolgoknak XD Egyébként szóról szóra mintha az én gyerekeimről írnál...a pici sem egy kifejezetten könnyű csak inkább átlagosabb gyerek. És az én fiam is okos, mindenki aki nem itthon látja oda van tőle milyen jól nevelt, ügyes, okos. Az evés nálunk is szenvedés és ő is álló nap énekel és magában dumál szünet nélkül. Totál azt érzem én is, hogy ez az állandó sok inger leszívja az agyam és estére egy zokni vagyok agyilag. Nálunk a tesó féltékenység elég szörnyűséges most sajnos eleinte imádta a tesót de most hogy egyre aktívabb és sok figyelmet igényel ő is baromi nehezen viseli, hogy nem az övé minden figyelem. Nálatok ilyesmivel nem volt gond? Nektek is jó egészséget és hálás vagyok a beszámolóért.