Nehéz természetű, ún. többemberes gyermekem van vagy csak én érzem nehéznek a mindennapokat?

Kisfiam 1 hete töltötte az 1.évet. Első gyerek. De belőle kiindulva néha azt érzem nem is vágyom többre. Az ismerőseim mind mind olyan másképp mesélnek a hasonló korú gyermekeikről, ahhoz képest amit én élek át. Néha már az is eszembe jutott hogy vagy velem vagy a gyerekkel tuti nincs valami rendben amennyiben ennyire másnak kellene ennek lennie.

Előre is bocsi, szerintem hosszú leszek, de igyekszem rövidre fogni.

Tehát a fiam. Először is borzasztó aktív, egész nap alig alig áll meg/ül le. Még sokszor játszani is állva játszik. Szinte 6-7 hónapos kora óta azt érzem, hogy sosem tudok elég ingert biztosítani neki. A játékokat 1-2 hét alatt megunja. Persze mindig elő kerülnek, de nem bírok már annyi játékot venni, újdonságot kitalálni hogy legkösse őt. Egyébként alig vettünk neki játékokat, mindet örököltük vagy kaptuk szinte, de így is sok van. Neki mégse elég. Pedig tud velük játszani. A montestorri torony, a babalego, kisauto, karton dobozos építő, könyvek, csiki-csuki, formabedobó..ilyenek és hasonlóak vannak. Ezekkel minddel tud játszani, mégis sokszor csak 2-3 perc és már el is dobálja, mert megunja őket. Az kb 8 hónapos kora óta fel sem merül hogy betegyem a járókába/kiságyba mert ott üvöltésbe tör ki. Sokszor most már az etetőszékben sem bírja. Bármit adok 5-6 perc alatt megunja, kidobálja majd nyűglődik, sír hogy vegyem ki.

Mindent megért szinte, mégsem tartja be a tiltásokat, sőt sokszor úgy érzem mintha direkt feszegetné a határokat (persze tudom hogy ehhez meg túl kicsi). Sokszor hisztiszerű nyávogásokba, néha sírásokba tör ki, hátra vágja magàt, tekereg ha nem tetszik neki valami. De ez minden nap kb 5-10x is előfordul.

Borzasztóan akaratos. Amellett hogy szerintem okos. Szava ugyan még nincs, de meg tud csinálni mindent amit kérek tőle, megmutatja a játékokat, bútorokat, személyeket, testrészeit. Mutatja amit szeretne, és a számára érdekes dolgokat is. Szereti a mondókákat, énekeket. Talán az az egyetlen ami hosszabb ideig leköti. Van 2 ilyen könyvünk. Ezeket 20 percig és képes hallgatni, odahozza, mutatja a könyvben az állatokat és várja, hallgatja a mondókákat, énekeket. Ha kimegyünk akkor viszont ugyanúgy nem hallgat rám, kihúzza a kezét, menne a saját feje után. Megszoktunk nézni egy kutyát, onnan meg alig lehet elrántgatni.. egyszer viccből a plédben meghintáztattam. Megjegyezte és azóta folyamatosan mutogat a pledre, és várja a hintát. Viszont ha abbahagyjuk, hiszti van ezerrel. Tudom hogy nem tudja máshogy kifejezni magát, és ez biztos frusztrálja. Amellett kisgyerek még, akinek az a dolga hogy megismerje a világot. Nem is várok mást tőle. De néha azt érzem hogy az egész nap egy kűzdelem és hogy kudarcot vallok amiért le se tudom értekmes dolgokkal huzamosabb ideig kötni.

Egyébként az evése és az alvása teljesen rendben van. Majdnem mindet megeszik, darabosat is. Éjjel 9,5-11 órát alszik (az átlag a 10), nappal pedig 1x 2,5-3-at.

Tehát ezek abszolút rendben vannak, de azért sok minden más sokszor szinte katasztrófa. Múltkor itt volt anyósom. És a gyerek totál bedilizett. Még a szokásosnál is aktívabb és gyorsabb volt. Anyósom meg van 3-4 infarktust kapott hogy mindjárt kitörik a nyaka, keze, stb. Nem rosszindulatból de megjegyezte hogy minden tisztelete az enyém mert ha az ő gyerekei ilyenek lettek volna, ő idegbajt kapott volna. (Ritkán látja amugy a gyereket-de igaza van, én is ezt érzem néha.)

Egyébként úgy 90% az öltöztetést, pelenkázást alig bírja.

Mindig nehéz gyerek volt (legalábbis én annak éreztem) de most extrémen.

Mit gondoltok róla?