Másnak van hasonló sztorija? én vagyok talán könnyelmű?

a 10 éves unokahúgom felborította a babánkat a hordozóval oldalra. illetve nem is ez a helyes kifejezés, hogy felborította, hanem felbillentette oldalra.

bele volt kötve, nem lett semmi baj, de apa kiakadt.

szegény lány meg úgy sírt, hogy milyen rosszat tett. hiába mondtam, hogy semmi baj nem lett, máskor jobban kell figyelni és kész.

én nem látom ezt olyan tragikusnak, mint apa.

pedig én is "ölni tudnék" a gyerekemért, és persze nagyon meg is ijedtem, dehát nem lett semmi baj és a keresztlányom még csak 10 éves lesz ősszel!!

az én meglátásom szerint a MI hibánk, mert nekünk kellett volna, hogy legyen annyi eszünk, hogy nem hagyjuk felügyelet nélkül őket kettesben. mert ő még nem tud úgy felmérni dolgokat, mint egy felnőtt. nem számít dolgokra (pl. hogy túl is lehet billenteni a hordozót). nekem ez a tanulság és jó kis tanulópénz volt ez az eset!!

azért kérdezem, hogy ti hogyan reagáltok ilyen esetben? én fogom fel nagyon könnyedén az esetet?? apa szerint igen. én szerintem meg még ő is gyerek, nem várhatjuk tőle, hogy ugyanakkora felelősséget vállaljon a "tetteiért", mint egy felnőtt.

mert ha ezt egy felnőtt csinálja,, akkor én is kiakadtam volna.