1hónapos babátokkal mit csináltok amikor ébren van?

Gratulálok a kisbabádhoz! Ritka hamar átfordult. :-)

"de kézbe sem akarom szoktatni, mert mi lesz később ha még többet lesz ébren..."

A babának éppúgy igénye van a mindennapos, gyakori testkontaktusra, mint tiszta pelenkára és anyatejre. Igen, sokat kell ölben lennie, mert így érzi biztonságban magát, és így tudod kielégíteni az érzelmi szükségleteit. Ezzel nem lehet elkényeztetni.

[link]

[link]

[link]

Lehet vele cirókázni, mondókázni, lehet neki énekelni, ritmusos verseket (pl Weöres Sándor) szavalni. Sokáig el tudnak nézelődni, ha van mit. (Kiságyból keveset, anya öléből sokat.) Gondoltál már a hordozókendőre? :-)

Nem értek egyet az elsővel! Két szopi között jobb,ha az ágyában van,vagy a játszószőnyegen.mert akkor úgy "mozoghat", és nézelődhet,ahogy akar,és csak akkor tesz erőfeszítéseket,hogy megtanuljon valamit. Ha kézbe veszed,akkor hamar felszokik,és később sem marad meg az ágyában. Nem igaz,hogy kell neki állandóan az anya jelenléte. Amikor szopik,pelenkázod,akkor kell megdajkálgatni,és annyi elég neki. Az sem baj,ha sír egy kicsit. Rá kell nézni,hogy van-e valami baja? Ha beszorul a keze maga alá,vagy a lába az ágy rácsába,akkor segítek neki,de máskor hagyom egyedül küszködni.

A lányom hamar tudott forogni,de mászni még nem. Elakarta érni a maciját,de nem tudta. Már vörös volt a sírástól,de nem segítettem neki. Addig forgott hasról hátra és vissza,közben mindig nézte a macit,amíg oda nem forgott hozzá és el nem érte. 4 hós volt kb.ekkor.

Akik ezeket a bölcs tanácsokat adják,azok soha nem neveltek fel egyetlen gyereket sem.

Az anyukának a józan eszére kell hallgatni,és akkor a baba is szépen fejlődik,és az anyuka sem rontja el a picijét,és eltudja végezni közben a saját dolgát is.

Én meg a harmadikkal nem értek egyet. Nem hasból beszélek, gyakorló szülő vagyok. És csudájása járnak, hogy milyen kiegyensúlyozott a kisfiam, hogy mennyire nem sír (nincs oka rá), milyen gyorsan fejlődik, mennyi mindent tud már, és az altatásával sincsenek gondok. Pedig koraszülött, és még hasfájós is volt.

A gyerek nem plüssállat, hogy megetetem, átpelenkázom, aztán legyen el magának. Minden anyai ösztönöm és a józan eszem is ez ellen szól. A gyerek szociális lény, akinek folyamatosan szociális ingerekre van szüksége, amíg ébren van. Ha sírni hagyod, azt tanulja meg, hogy nem érdemes kimutatni az érzelmeit, úgyse segítenek rajta. (elkerülő kötődés) Ha felveszed, megtanul bízni benned, és magabiztos, önálló lénnyé cseperedik. (biztonságos kötődés)

Anyáink sok mindent másképp csináltak, de a világ fejlődik, ideje lenne lépést tartani vele.

De nem jártatom a számat, én "csak" szülő vagyok, és pedagógus. Inkább álljon itt egy gyerekpszichológus véleménye, aki ebből írja jelenleg a doktoriját: [link] Ajánlom ezen belül is olvasásra az Ismeretlen Helyzet Tesztet "A kötődésről" baloldali link alatt, és elgondolkodni azon, hogy kinek is jó, ha a gyerek elvan magának a járókában: a gyereknek, vagy a szülőnek?

Még egy tipp a kérdezőnek: felolvasás. Ne tudd meg, mennyire élvezte a 4 hónapos fiam, amikor most felolvastam neki a Micimackóból, pedig garantáltan egyetlen szavamat se értette. :-) Hangosan kacarászott, aztán elálmosodott, és szépen elaludt, így az anyukája nyugodtan megebédelhet.