Most tényleg rosszat teszek neki?

Persze, persze. A neten azt mondasz, amit akarsz.

Nem vagyok a magam ellensége. Ha nem muszáj, a mai napig nem megyek, "pedig" két gyerek van, így már ritkán úszom meg. Viszont amikor az első csecsemő volt, örültem hogy csak rajtam áll. Nagy mínuszban mentünk (ha tiszta idő volt), szélviharban, ködben, szmogban viszont nem. Ugyanakkor totyogó korától ritkán hagytunk ki egy napot is.

Ugggyan már...semmi baja nem lesz egy-egy kihagyott naptól, szellőztess ki alaposan, hogy ne az állott levegőt szívjátok és ennyi. Én is igyekszem annyit vinni őket amennyit csak tudom, de néha jön úgy ki nap hogy egyszerűen nem megy. Például múlt hónapban volt egy kisebb balesetem és iszonyatosan fájt a lábam, még a konyhából a nappaliig egy merő szenvedés volt eljutni, esélytelen volt a séta...másnap már lesántikáltam, de többet ültem a padon mint sétáltam. Nagy hidegekben, még hóesésben is megyünk mert az élmény, de szélviharos esőben tuti nem. Finoman szemerkélő eső oké, de a szelet egyik lányom sem szereti.

Szóval nyugi, egyáltalán nem vagy sz@r :)

Én majdnem mindem nap kivittem eddig, amióta tavasz van, 3-6 órát töltünk kint a januárban született lányommal, de szakadó esőben meg hajnalban biztos nem erőltetem.

A párom 24 órában a dolgozik, a kutya miatt ilyenkor vinnem kell őket esőben is,1-2 ilyen nap volt, de annyira nem élmény.

Minden nap kint vagyunk 1-3 órát. Nagyon szeretünk sétálni. De nagy szélben nem szoktunk kimenni. Engem is átfúj, nemhogy őt. Esőben se megyünk ki. Ha eláll, akkor ők, de nem fogom eláztatni magunkat, ha nem muszáj.

Régen panelban laktunk, pont kiélveztem, hogy a kutyával minden időben ki kell menni 🙂