Én vagyok rugalmatlan az esti programok lemondása miatt? Más hogy csinálta?

Van egy 5 hónapos fiam. A szüleim, családom az elejétől fogva szeretettel bombázott esti (7-8 órai kezdésű) színházi ajánlatokkal, hogy menjek el velük közösen egy-egy előadásra. Én mindig elmondom, hogy ez nekünk nem jó, 18.30-19 között fürdetünk, utána szopizik és abba alszik bele este... A fürdetést még az apja is meg tudja csinálni, de szoptatni ugye nem tud. Fejni nem nagyon tudok, a fejőtől begyullad a mellem, kézzel tudok valamennyit, de mire 200 gramm körül lefejnék megőszülök. Meg kb. beállt már a kereslet-kínálat, szóval nem is biztos hogy lenne miből fejni. Tápszert nem nagyon akarok neki adni, de egyébként próbáltuk már amikor nagyon nyűgös időszaka volt, és azt hittem hogy kevés neki a tejem, és nem fogadta el...(igaz, akkor lehet hogy nem volt éhes, estére pedig mindig az, de akkor sem igazán pártolom a tápszerezést egyelőre nálunk.) Meg egyébként is ez a lefekvés előtti szopi több neki, mint evés, igazából napközben már nem annyira "szeret" szopizni, minden jobban érdekli és jobban lefoglalja, csak akkor szopizik ha álmos vagy már tényleg nagyon éhes, de az esti menetrend szerinti szopit mindig elfogadja, és utána újraébredés után megint szopit kér- azt sem mindig kizárólag az evés miatt.

Szóval egyszerűen nem tudok este elmenni itthonról, kellek az elalvásához. Tudom, hogy tologathatnánk is a napirenden, egy fél órában még benne is lennék, de 1-2 órákat semmiképpen. Így is káosz az egész napunk, nincs napirend, ezt az egyetlen stabil pontot szeretném megtartani...

(Egyébként nem mártírkodom ezzel, mert én sem epedezem azért, hogy színházba járjak esténként, én szeretem azt, hogy esténként a szomszéd szobában szuszog a gyerekem, én pedig le tudok ülni végre beszélgetni egy kicsit az apjával, ez nekem így tökéletes. Napközben már néha elfogadnám, ha vigyázna rá valaki, de akkor meg ugye senki nem ér rá, szóval mindegy, de este nekem jó vele ez a szertartás, már nincs ingerenciám mászkálni, hullafáradt is vagyok estére..)

A családom pedig megsértődik, hogy én sosem jövök ezekre az alkalmakra.... tényleg én lennék a rugalmatlan? Nekem kéne mindenáron elrendezni azt, hogy a gyerek nélkülem aludjon/egyen?

Szerintem nem olyan sok idő ez, amíg így mennek a dolgok, maximum 2 év, amíg szopival alszik el (de nagyon maximum), ezt az időt tényleg annyira nehéz elfogadni, hogy ebben az időszakban nem érek rá esténként? Főleg a szüleimtől furcsállom ezt, hogy nem fogadják el, amikor 3 gyereket felneveltek- igaz, nekik mindenben segítettek a szüleik. Mi csak ketten vagyunk a gyerekre.

Szóval más hogy csinálja? Tényleg én vagyok a "rossz" ebben, hogy nekem most nem prioritás velük elmászkálni, hanem az esték a gyereké?