Vége lesz ennek egyszer, vagy ne is reménykedjek benne?

Próbáltad már máshova tenni az ágyát? Lehet vízér van alatta és amiatt nem alszik! De ez csak egy lehetőség az 1000 közül :(

Olvass utána a felvesz-letesz módszernek. Az én babám még pici hozzá csak 3 hónapos kortól javasolják,de én biztos be fogom vetni,ugyanis csak ölben rázogatva,popsiütögetve alszik el és már most alig bírom el. A karjaim teljesen kivannak...

Igen, vége lesz. A szülőség áldozatokkal jár, ahogy a jelen helyzet is mutatja. Nekem több gyerekem is ilyen volt, ma már saját szobában alszanak.

Igen, vége lesz, semmi sem tart örökké. Ilyenek ezek a kis igény szerint szoptatott kölkök, keresik az anyjukat, ahelyett, hogy csak átfordítanák a fejüket a másik oldalra. A lányomnál drasztikusan javult a helyzet, amikor abbahagyta a szopást, azóta 0-3 alkalommal ébred, most két és fél éves. A kistestvére 8 hónapos, 1-2 óránként kel, mondjuk őt rövid szoptatás után könnyű letenni az ágyba, soha nem is altattam magunk között. Szoktam csúnyákat mondani, amikor az egyikük éppen visszaaludt, én is visszafeküdtem, becsukom a szemem, és felsír a másik... Ez egy ilyen türelemjáték... Túl kell élni. Vissza fogod még sírni egy kicsit ezt, amikor először alszik majd nélküled a mamánál, bármilyen nehéz is most.

Ez pontosan addig tart, amíg Te engeded. Klassz dolog az igény szerintiség meg a kötődő nevelés egészen addig, amíg a szülők bírják. Ti már nem bírjátok. Alakítsd ki Te az altatási rituálét! Most legyél egy kicsit önző, jelöld ki az új határokar! Elemi érdeke az egész családnak, hogy kipihend magad. Érdemes megpróbálni cumit adni a babának, ha felkel éjjel. Fontos, hogy kitartó és következetes legyél. Nem fog azonnal működni, lesz pár átordított éjszaka. De te csak tartsd magad az új játékszabályokhoz, és a baba is meg fogja szokni. Első lépésnek a férjed költözzön vissza a hitvesi ágyba, a baba meg a kiságyba. Nekem is van egy 8 hónapos kislányom. Meg egy 28 hós fiam. Mind a kettőnél azt érzem, hogy feszegetik a határokat, és amíg hagyom, ugráltatnak és nyúznak. Amikor elfogy a tütelmem és az asztalra csapok, hogy elég volt, nem érdekel tovább senkinek a nyűgje, akkor érdekes módon megértik, és elalszanak. Hirtelen senki sem akar éhen/szomjan halni, egyik sem retteg a magánytól, a kicsi egyedül is be tudja kapni a cumit, stb.