Ez mi ilyenkor, hiszti lenne?
10 hónapos. Néhány hetes kora óta átalussza az éjszakát. Eddig 8 körül tettük le, pár perc halk mormogás után el is aludt.
Az utóbbi egy-két hétben az addig jókedvű, vigyorgós, de láthatóan nagyon álmos babával amint az ágyhoz érünk és hozzáér a matrachoz, azonnal balhé van. Sír, mintha élveboncolnák. Próbáltuk, hogy kihozzuk, akkor még másfél órát szórakoztatjuk egymást, aztán alszik.
Ha nem reagálunk rá, akkor 20-30 perc egyre enyhülő sírás után (néha a legelkeseredettebb sírás közben felröhög, ez még megfejtés alatt) elalszik.
Nem sírós típus, ezért ez újdonság nekünk. Sírni csak fájdalom vagy erős éhség esetén szokott, máskor nem. Szeparációs szorongásról nem lehet szó, nagy örömmel odamegy bárkihez, különösebben az se fontos neki, hogy mi ott vagyunk-e. Ha kikerülünk a látóteréből, elfoglalja magát valamivel, nem igényli az állandó jelenlétet.
Mit kezdjük ezzel az esti hacacáréval? Kihozzuk, tegyük későbbre a fektetést, vagy hagyjuk sírni?
Ja, amint megjelenünk, a sírást mintha elvágták volna, azonnal vigyor, így kizárnám, hogy fájdalom lenne a háttérben.
Mennyit alszik napközben? Amikor másfél óra múlva lerakjátok sírás nélkül elalszik? Mert akkor lehet hogy nem elég fáradt még. Kétszer alszik még, mert akkor lehet el kéne hagyni a délutáni alvást. Az én kislányom 1 éves múlt, de van olyan nap amikor simán bealszik a tápszerébe este, de van amikor altatni kell (ölembe veszem és énekelek neki). 8-9 között alszik el attól függően hogy reggel mikor kelt és ,mennyit aludt napközben.
Mit csinál ha csak bementek hozzá és simogatjátok, vagy ölbe veszitek, sötétben? Akkor sem nyugszik meg? Én nem hagynám sírni, ahhoz még kicsi hogy megértse.
Ölbe venni én hosszabb ideig nem tudom (gerincprobléma miatt, már túl nagy a súlya, hogy kézben tartva álljak vele). Ha kihozzuk, csend és sötét van, leülünk a kanapéra vele, ott felélénkül és szórakozik.
De ma például letettük, elaludt, majd 40-50 perccel később felsírt. Kihoztuk, azonnal csend, játszik, nézelődik, láthatóan álmos.
Nappal kétszer másfél órát alszik.
Ma a férjem próbálta az ölben tartást. Ráadásul úgy, hogy háttal volt neki (hason alszik, ilyen pózban lehet kiemelni). Amint kivette, csend. Megpróbálta visszatenni, még a levegőben hasra fordította, megint velőtrázó sikoly-sírás. Még a matrachoz se ért hozzá. A megtett 20 centi rükverce vissza, megint csend, röhögés, gügyögés. Ezt úgy 6-7 alkalommal megismételte. Férjem meg van győződve róla, hgoy minket szivat.
Azért se tudom hova tenni, mert van egy jellegzetes hisztisírása. Pl. ha elhúzom a konnektortól vagy lefogom a kezét (akadályozom). Az is hangos, de érezni benne némi dühöt, mesterkéltséget.
Az esti altatásnál ez, a fájdalomsírás és jókedvű nevetés váltakozik átmenet nélkül. Ha felnőttről beszélnénk, bipolárisnak mondanám, nála lövésem sincs mi ez.
Nappali alvásból nem szívesen csípnék le, mert minden alkalommal egyértelműen álmos. Dörgöli a szemét, pirosak a szemei, üvegessé válnak, lelassul, sokat ásít, el-elnyúlik fekvő helyzetbe és percekig úgy marad.
Most tartunk ott (fél 11), hogy letettük és csend van. Most kint is sírt néha. Jobb ötlet híján kapott Nurofent, hátha valamije fáj, esetleg most a foga is rájárszik. Egyre kevésbé értem a dolgot.
De van olyan éjszaka, amikor meg gond nélkül letesszük, alszik.
Soha nem kellett neki segítség az elalváshoz. Letettük, takaró rá, és 2 mp-en belül kijöttünk. Nem ringattuk, nem énekeltünk, nem szóltunk hozzá, de nem is volt szükséges.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!