Túl sokat várok el a 15 hónaposomtól? Vagy jogos a "megőrülök, hogy mindig ez megy" érzés?

Kisfiam alvásával mindig is gondjaink voltak. Igazából ahhoz képest, amin átmentünk, nincs "jogom" panaszkodni, hisz mostanában egyre többször átalussza az éjszakákat, és az altatása is viszonylag egyszerű. Mégis egyre idegesebb vagyok ettől.

Altatása egyszerű, mikor kéri, hogy menjünk aludni, némi éneklős sétálás után beteszem az ágyába, és ő hosszadalmas izgés-mozgás után elalszik. Én közben simogatom, énekek, néha rászólok, hogy alvás van. Ez még nem is lenne nagy gond. A bajom az, hogy miután elaludt, még fel-fel riad, és keres engem, ott vagyok-e még, ha nem, sír, míg be nem megyek; esetleg újra kezdhetek kornyikálni. Ez pedig hol 10 perc, hol fél óra szobrozást jelent. A 10 perc még oké, de utána egyre türelmetlenebb vagyok...

Mit kéne tennem? Fogadjam el, és vigyek be széket magamnak? De akkor nem fog majd jobban keresni éjjel, hogy hova lettem? Vagy erőltessem, az egyedül alvást? Le fog erről szokni?