Most ez akkora baj, hogy apás a kisfiam, szègyellnem kellene magam, mint anya?

Fèrjem rengeteget dolgozik, jò pènzèrt, de rengeteget. Hajnali 4 kor indulnak a csapattal, s este negyed 7 kor èrkezik haza. Hosszú nagyon, tudom, de szereti is, s bìrja egyelőre. Egyedül pèntekenkènt 16 òrakor jár haza. Ezt azèrt ìrom le, mert szerintem emiatt a munkarend miatt apás nagyon a 2 èvesünk. Ha apa hazaèr, vacsizunk, játszunk, dumálunk, sokat csüng rajta, mèg kakilni sem hagyja, megy utána :D Felváltva fürdetjük, altatjuk, de pár napja megint csak az apjával hajlandò aludni menni a szokásos 20 òra után. Ha kèrem, hogy hagyja picit pihenni, nem ritkán sìr, imádják egymást, de azèrt pròbálok a fèrjemnek is nyugtot hagyni, na nèha kevès sikerrel. Ha valakinek erről mesèlek, hogy ma apa fürdet, altat teljesen UFO-nak nèznek ès jön a "hát nálunk ilyen nincs", "nálunk csak anya kell", "ez de furcsa" stb. kommentek, elèg lenèző hangnemeket kapok. Mintha ez az èn szègyenem lenne, hogy apás ès vele is elalszik, s nem mindig engem akar hozzá. Bevallom, ha már napok òta tart, hogy nem akar velem aludni jönni, csak apával, nekem is valahol rossz kicsit, de megèrtem őt, ha ez az igènye, viszi az apja, másrèszről csodálatos is, hogy ennyire szeretik egymást ès a fèrjemet is teljesen máskèpp látom, miòta ilyen odaadò apa szerepben van, s tènyleg kiveszi a rèszèt mindenben baba kora òta. Persze ha már nagyon fáradt a fèrjem, jelzi ès akkor egy kis ringatás által velem is elalszik, ha már kellően álmos a pici, de ha nem muszáj emiatt nem hagyjuk sìrni. Szerintetek ez rossz? Valòban rosszabbul kène ez èrintsen? A kicsi napközben szeretget, puszilgat engem is, nem rideg vagy ilyesmi ...