Az aszalt datolya, vagy az étcsoki hízlal jobban?

hmm az étcsoki asszem 595 körül van/100 gramm, a datolya is kb ennyi lehet 500 körül.

Nagy különbség nincs, de a datolyából könnyű sokat megenni, mert az ember azt hiszi "egészséges" míg lehet az étcsokit a kesernyés íze miatt annyira nem kívánod, így alapból kevesebbet ennél belőle (pl. megelégszel 2 kockával) míg a datolyából könnyű többet enni.

Sztem ha bűnözöl, tök mindegy melyiket választod csak a mértékre ügyelj! Pár szem aszalt datolya vagy 2 kocka étcsoki nagyjából megegyezik kcal tartalmilag.

datolya 100 g 301 kcal

étcsoki 100 g 569 kcal

Jó kérdés. Én nem vagyok inkompetens a témában, DE bevallom hogy nem tisztességes ilyet kérdezni.

1. A 'hízlal' szó nem létezik, a 'hizlal' szó jelentése nem egészen definiált.

2. Nehéz rangsorolni élelmiszereket egy nem igazán definiált jellemző alapján!

A datolya nagy mennyiségben tartalmaz cukrokat, mint aszalt gyümölcs.. de ennek egy része gyümölcscukor, mondjuk úgy hogy fogyókúra alatt nem célszerű minden nap enni, és fogyás után SEM. Alkalmi fogyasztása EGÉSZSÉGES embereknél (inzulinrezisztencia nélkül) nem okoz gondot.

A csokoládé. A hozzáadott cukortartalommal van a gond, a zsírsav összetétele ugyan nem jó, de fogyás szempontjából ez semleges. A benne lévő cukor okoz vércukor -> inzulinszint emelkedést, így zsírosodást. Lehet kapni cukormentes étcsokoládét is, nem olcsó. Ha otthon készíted akkor viszont gazdaságos, és gyakorlatilag nincs gond vele. Lehet tenni bele datolya darabokat :)

Kisebb mennyiségben, alkalmanként ha az ember nem nagyon szigorú, akkor beleférnek, de fogyáskor csak ésszel.

Kalóriaszámlálás szempontjából a csokoládé kalóriadúsabb, de azért mert zsír alapú. Na most zsírtól még élő ember nem hízott el, tehát át kell gondolni a kérdést, nem véletlenül írtam hogy nem tisztességes :)

"zsírtól még élő ember nem hízott el"

Aki ilyet állít, annak fogalma sincs attól, hogy milyen ételektöl lehet valaki kövér.

Régen a legtöbb falusi nagyparaszt családban majdnem mindenki kimondottan kövér volt és leginkább azért, mert náluk volt divat sok és zsíros húst enni lehetöleg kenyér nélkül, mert "nekünk telik húsra"!

Aki sok zsírt, zsíros ételt eszik, az el fog hízni.

Ezt állítod te nem ellenőrizhető források, elméletek alapján.

Mi meg esszük (a mi az engem és sokakat jelent, illetve mindjárt linkelem az erre vonatkozó írásokat) a fehérjét, zsírt zöldségekkel, és fogyunk/ megőrizzük szálkás alkatunkat.

A zsírfogyasztás nem növeli meg az inzulinszintedet, nem okoz hízást. Segítek, a parasztjaid brahiból ettek gabonákat, mert finom ittak tejet, cukorhoz is juthattak. Kalóriapluszban voltak (ami még nem egészségtelen, tehát nem okoz elhízást, betegséget) de fogalmuk sem volt mezőgazdálkodókként a helyes táplálkozásról. Felborították a hormonrendszerüket, na ezek híztak el aztán (biztos hogy tolták a lisztet, cukrot vagy a tejtermékeket). Ezt vedd figyelembe!

"Mi meg esszük a fehérjét, zsírt zöldségekkel, és fogyunk/ megőrizzük szálkás alkatunkat. "

PErsze, és mindehhez vagy 22 éves!!!

Ilyen korban a legtöbb ember nem hizik, sok olyan ismerös van, aki megeszik naponta egy fél pékséget, rengeteg süteményt, kenyeret kenyérrel és MÉGIS vékony.

MAjd ha 50 körül jársz, akkor lesz valamennyire is mérvadó, hogy hogyan is nézel ki.

Szemét :)

Én szoktam arra hivatkozni, hogy a fiatalok természetükből adódóan általában szálkásak..

Most viccen kívül, terápiás módszerként, cukorbetegek, elhízott emberek, hormonproblémák és gyulladásos betegségek kezelésére használják a szénhidrátszegény, fehérje-zsír alapú étrendeket.

Leírom újra: a zsírfogyasztás nem emeli meg a vércukorszintet, tehát nem okoz hízást. A hízás kóros folyamat, amihez a vércukor / inzulinszintünk kóros változása szükséges, amihez kóros (tej, kenyér, müzli, édesség) alapú táplálkozás szükséges. Húsokon, zöldségeken ember nem hízik el. A vadászó-gyűjtögető embereknél nem létezik az elhízás és az ebből származó betegségek. Annál az európai (amerikai) embernél aki ehhez tartja magát, fogyás és az eddigi krónikus betegségeinek javulása várható.

Miről beszélünk még? Nem rólam, a 22 évesről, hanem az 50 évesről, meg a még idősebbekről, vagy a 30 évesről aki már évek óta túlsúllyal, hormonproblémákkal küzd. Nem engem veszünk alapul, hanem rengeteg meggyógyult embert.