Szoktátok úgy érezni hogy "ez már sok"?

Nekem a számolgatásból tényleg elegem lesz néha, de simán tudok pár nap szünetet tartani benne (a lényeg számomra az, hogy segít a számolás a mértéktartásban, adagméret megtanulásában).

Állandó odafigyelés... ezt nem érzem, hogy csinálnám, vagy teher lenne. Lehet, hogy autisztikus hajlamom van, de mindig is szerettem a tápértéktáblázatokat bogarászni, adatoknak utánanézni.

Azt se érzem, hogy megvonnék valamit. Édességet keveset eszem, de naponta. Rászoktam a kis mennyiségekre, nem is nagyon esne jól a több, legfeljebb amíg éppen a számban van. De nem okoz nagyobb örömet egy nagy adag édesség, mint egy kicsi. Igyekszem kevesebb magas szénhidráttartalmú ételt enni, de ha éppen kedvet kapok egy mákos tésztához, akkor beütemezen az egyik napra. Baj csak abból lenne, ha heti 1-2 alkalomnál többször ennék ilyesmit.

Azzal viszont szokott problémám lenni, hogy bármilyen szabályrendszert, keretet is alkotok magamnak, egy idő után mindig elkezdek lázadni. A leglazább szabályok ellen is. Ezért mindig próbálom úgy kitalálni a szabályokat, hogy az időszakos lázadást is tudjam kezelni, de mégse legyen a szabályrendszer szerves része, mert akkor már nem érződne lázadásnak... ez az, ami nekem nem olyan triviális.

Szerintem nem jó a módszered!

Elöször is nem "diéta" kell, hanem végleges átállás!

Másodszor nem én számolok, hanem a kaloriabazis, beírni, hogy mit ettem, az naponta kb 10-15 perc.

Harmadszor semmit nem vonok meg magamtól, mindent, de tényleg mindet eszem, a mennyiségekre odafigyelve.

Negyedszer, továbbra is élvezetes az evés, ezért eszembe sem jut abbahagyni, máscsak azért sem, ezt a módszert akár 100 évig is lehet úgy folytatni, hogy ne kelljen semmiröl lemondani.

Dehogy. Tudod ki számolgatna.

1 napig nem bírtam.Irkalni mindent...

Én pont most érzem, hogy ez már sok.. Állandóan oda kell figyelnem hogy mit eszek. Ha nem is számolgatok, tervezni muszáj, dobozolni, hurcolni a kaját magammal ide oda. Időt szakítani az edzésre. Kitalálni miket főzzek, mert a diétás kosztot már nagyon unom: szokásos zöldség köret hús, vagy hal pl.

Persze ezeket nap mint nap megcsinálva nem macera. De egy idő után, mikor fáradt az ember, jó lenne engedni a gyeplő, hátradőlni, megenni valami kész kaját, nem elmenni edzésre, és nem felelni, hogy a holnapi ebédemet elkészítésem.

A diétába tényleg bele lehet fáradni. Szó szerint. Mert ha jól, okosan akarod csinálni, sok energiát, és időt igényel.

De, belefáradok. Gyűlölöm a méricskélést, számolgatást, és azt, hogy keveset ehetek csak. Tudom, életmódváltás meg minden, de ezt is utálom. Nem élvezet úgy enni, hogy nem ehetek bármiből annyit, amennyit csak szeretnék. Illetve, hogy nem ehetek annyit, hogy ténylegesen jóllakjak.

Illetve nálam ez már mániákus szintbe megy át lassan, mert pánikrohamom lesz (amúgy is pánikbeteg vagyok), ha nem méricskélek és számolgatok.

De muszáj csinálnom, mert fogynom kell. :/

És irigylem azt, akinek ez nem teher.