Lehetek anorexiás, normál súllyal? (Bővebben lent)

Jelenleg 178 centi vagyok, 68 kilóval, ami azért nem túl sovány, sőt véleményem szerint továbbra is undorítóan kövér vagyok, de mégis megfordult a fejemben, hogy az elmúlt hónapokban lévő, ételhez való viszonyulásom, talán anorexia lehet.

Minden négy hónappal ezelőtt kezdődött, amikor 73 kiló voltam. Elég kövér. Úgy döntöttem, hogy fogyni szeretnék. Eleinte csak fitness oldalakat, videósokat kezdtem követni. Igyekeztem helyettesíteni a nem diétás kajákat, hasonló, finom, ugyanakkor egészséges verziókkal, mert akkor még szerettem az ízeket és az evést.

Szépen lassan a kalória bevitelemet is csökkentettem olyan 1500/1200 kcal/nap-ra. Ezt szépen be is tartottam, mellette minden második napon edzettem egy órát. Egy hónapon belül elértem néhány kiló változást, ami nagyon megörvendeztetett. De furcsa módon csak kövérebbnek láttam magam, ezért szintetudatalatt egyre kevesebbet kezdtem enni. 1000, 800, 500, 200 kalória. Egyre inkább lefelé mentem. Így elértem a 65 kilót, elég rövid idő alatt, de még minden undorító voltam. Ráadásul valamikor egy megmagyarázhatatlan érzés lett rajtam úrrá, és olyankor nem tudtam leállni az evéssel, gondolom az éhezés miatt. Viszont ezután néha, ha nagyon tűrhetetlen lett a bűntudatom,olyankor hánytatással próbáltam "könnyíteni magamon".

A szüleim pedig észrevették, hogy mostanság kevesebbet eszem, vagy éppen túl sokat, elbeszélgettek velem. Ezért igyekeztem legyűrni a falatokat a torkomon, a kedvükért, de minden egyes étkezés a pokol volt. Rettegtem, ideges voltam, hogy ma mit fognak lenyomni a torkomon. Mivel hízlalnak tovább. Aztán, három hét "normális" evés után ráálltam a mérlegre, amit elrejtettek előlem, de nem elég gondosan. 68 kilót mutatott. A jelenlegi súlyom, de ez másfél héttel ezelőtt volt. Szerencse, hogy egyedül voltam aznap otthon, mert egész nap, csillapíthatatlanul zokogtam, a felszedett súly miatt. Ez akkor teljesen ésszerűnek tűnt. Az aztkövető napokban nem ettem semmit, csak vizet ittam, mivel még az étel gondolatától is elfogott a hányinger és a szorongás. Igyekeztem minél ügyesebben túljárni a családom eszén, sikerült is.

Mostanában megint nem eszek, mert egyszerűen képtelen vagyok rá. Néha egy alma, egy mandarin, néhány levél saláta lecsúszik, de már azokat sem érzem igazán bűntudat nélkül ehető ételeknek. Ráadásul egyre inkább kezdek meggyűlölni mindenkit, aki étellel kínál. Ez megijeszt, szeretnék segítséget kérni, de nem merek, hiszen azanorexiások soványak, én meg nem vagyok, és így magy valószínűséggel azt gondolnák, hogycsak sajnáltatni akarom magam. A szüleimet kerülöm, a barátaimat szintén, egyre fáradtabb vagyok, de képtelen vagyok enni. Ez tényleg anorexia? Hogy tudnék "meggyógyulni"? Normál súllyal egyáltalán lehet anorexiám?

Sajnálom, ha buta kérdés, vagy ilyesmi, csak szeretnék segítséget kérni, mert félek, és így név nélkül könnyebb.

17/L