Stesszevők, evéskényszeresek, csatlakozna valaki?

Sziaa!!!

Én is nagyon örülnék ilyen "segítő kéz"-nek, egy hete kezdtem el. Brutálisan elszaladt velem a ló,napi 1200-1500 kcal próbálok fogyasztani. Muszáj. Jó lenne, ha valakitől én is kapnék egy kis támogatást néha, és azt viszonozhatnám, sokszor rám is rámjön a stressz evés. Nemtudom neked gondot jelent-e, ha 19 éves vagyok :/

Sziasztok!

Én is csatlakoznék. Ugyan ebben a helyzetben vagyok. Jó lenne hasonló kaliberű emberekkel beszélgetni. Én is így vagyok, hogy hétköznap tudom tartani, de hétvégén rám jön az "úgy ennék valamit". Igazából én már 3 éve próbálkozom, csak az ilyen csaló evések miatt nem jön össze, és újra kell kezdenem a fogyást.

De talán most egy kis segítséggel mindannyiunknak sikerülni fog. :)

25L

Teljesen egyetértek az előttem szólóval. Mindössze 15 évesen bulimiás voltam, most 16 vagyok, kényszerevésből gyógyuló. Mindig is fogyni szerettem volna, ami koplalással siekrült, azóta visszajött a háromszorosa. Most tartok az utolsó 5 kilónál. Ameddig nem találtam meg a saját lelkemben a probléma gyökerét, addig nem bírtam kigyógyulni. Most is van, hogy rámtör a zabálhatnék, de amióta rendben vagyok fejben, sokkal erősebb vagyok, és tudok nemet mondani 10/9-szer. Mindenképp beszéljétek át egymással, vagy szakemberrel a leelki gondokat is, lehet anélkül nem is menne. Én ugyan nem mentem el pszichológushoz, mert mire kaptam időpontot, addigra megnyíltam az egyik osztálytársamnak. Kicsit offos válasz, amiért bocsánat, csak sajnos elég sok mindent megéltem ezzel a betegséggel. Még azt tudnám javasolni, hogy mérlegelni max hetente egyszer, és sport. A sportot pedig önmagáért szeretni és csinálni, ne pedig kimondottan csak a fogyásért.

Sok sikert kívánok nektek, és rengeteg erőt, kitartást! :)

Rám mindkét jelző igaz (szóval stresszevő és evéskényszeres is vagyok:), de ma már a rengeteg sportnak köszönhetően sikerült jó formát elérnem.

Sajnos nem mindig van annyi energiám és időm, hogy megígérjem, rendszeresen támogatlak lelkileg, de nyugodtan írhatsz privátot, ha szeretnél valamit kérdezni/kicsit panaszkodni/egy kis támogatást bezsebelni... Aztán válaszolok, ha alkalmam lesz rá :)

Egy-két jó tanács (saját tapasztalat és hosszú évek nehézségei alapján):

1) Ne görcsölj rá a fogyásra, ne nézegesd magad mindig a tükörben/mérlegen, próbálj meg kicsit leszakadni arról, hogy hogy nézel ki és mennyit kellene még fogynod.

Nekem onnantól sikerült kvázi erőlködés nélkül fogynom, amikor már nem is a fogyás volt az elsődleges célom, hanem hogy egészségesebben éljek, és fittebb legyek.

Amikor nagyon fogyni akartam, akkor egy idő után feladtam ill. visszaszedtem a leadott kilók egy részét (ősszel-télen mindig többet eszem, stresszes időszakokban a mozgást is abbahagyom stb.)

Aztán egyszer csak úgy kezdtem el sokat sportolni (futás, kondi), hogy mellette nem szorítottam meg a kalóriabevitelt, habár relatíve egészségesen ettem. Ez tartott úgy fél évig kb, és mivel a sport mellett jóval többet ettem, mint amikor diéta mellett sportoltam korábban, sokkal gyorsabban fejlődtem, intenzívebben tudtam edzeni. Szóval nem "fogyókúráztam", mégis elkezdtem lassan fogyni (és izmosodni) erőlködés nélkül.

Aztán elkezdtem ráállni a fogyásra, kevesebb kalóriát (és kb 0 cukrot/finomlisztet) kezdtem bevinni, emellett még többet sportoltam. Bár értelemszerűen sokkal könnyebb volt így, mint korábban a 0-ról kezdeni a diétát, de azért 4-5 nap után eléggé kimerültem (habár nem szorítottam le annyira a kalóriákat, fehérjéből kifejezetten sokat ettem, de azért napi 2 óra sport megterhelő), a pihenőnapomra hulla voltam. Az erős izomláz mellett a szervezetem sóvárgott a CH-ért, úgyhogy hallgattam rá :) Sokkal több CH-t vittem be, mint addig (egy kis süti, csoki, gyümi stb), meg amúgy is kb egész nap ettem.

Másnapra sokkal több energiám lett, feltöltődtem, megint tök jól ment az edzés. Ugyanúgy végig csináltam 4 napot, 5. megint pihenő CH feltöltéssel. És ez lett a gold standard módszerem, mindenkinek ajánlom :)

Így nem érzem azt, hogy megvonok magamtól jó dolgokat, mert hetente 1-2 napon lazítok egy kicsit a gyeplőn. Korábban mindig görcsösen ragaszkodtam a diétához, és ha megszegtem a szabályokat, sz*rnak éreztem magam.

Így viszont 4 napig simán tartom az étrendet, mire pedig kibuknék, megjutalmazom magam.

Nos, ezzel a módszerrel sikerült evésfüggőként leszoknom.

Van még egy baki a mi fajtánknál: amikor nem bírunk magunkkal, és tartunk egy igazán össze-visszaevős napot (sütivel, kiadós zabálással stb), hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy "na, ezt a napot már elcsesztem, fölösleges is sportolnom, mert úgysem fogok fogyni, nincs is így értelme. De majd holnap már megint visszaállok diétára, és majd akkor edzek! Legalább ma pihenek, megyek filmet nézni!" Na ez a nettó baromság, korábban én is így voltam. Aztán marha könnyű a követező napot is elb*szni, ismét nem mozogni semmit, majd a holnapra hivatkozni. Megismétled mg párszor, és vége is a "fogyókúrának", megint elkezded visszaszedni a kilókat, és persze utálod magad, ahogy kell. Mit érdemes ehelyett csinálni? Amikor nem bírsz magaddal, és túl sokat eszel egy nap, este azért is el kell menni sportolni. Én például ilyenkor mindig egy 10-15 km-es futással "büntetem" magam, lenyomok egy intenzív edzést az edzőteremben. És a vicc, hogy sokkal, de sokkal jobban megy ilyenkor, mint kalóriadeficites napokon, hiszen tele vagyok cukorral és energiával.

Még ha nem is leszel nap végére kalórimínuszban, akor is jó érzés, hogy megvolt a napi mozgás, és másnapra megvan a motiváció, ami segít visszazökkenni zsírégető üzemmódba. Így nem fogod feladni :)

Ezek a leghasznosabb tanácsaim, gondoltam leírom, hátha segít.

Kitartást, ha az első 2-3 hetet kibírod, onnantól könnyebb lesz :)

*Nos, ezzel a módszerrel sikerült evésfüggőként leszoknom

javítás: leszoknom