Duci lányok, mi vezetett az elhízásotokhoz?

Rengeteget ettem, szénhidrátosan és zsírosan, évtizedeken át. Stagnáló típus vagyok, de évi 1 kilókkal is meg lehet hízni, ha folyamatosan és tartósan csinálja az ember.

Fogyni se könnyű, de azért jóval gyorsabban megy :D

Én őszinte leszek.

160 cm és 58-62 kiló között voltam mindig.

Először letettem a cigit 15 év dohányzás után. Ennek köszönhetően pótcselekvésként állandóan szotyiztam, tökmagoztam. Majd abbahagytam a sportot (kézilabdáztam versenyszerűen) iszonyú lusta lettem. Közben szépen elkezdtem enni. Hamburgereket, pizzákat. A végén már egyedül megettem egy teljes kerek pizzát..A hízásom sem 1 hét alatt jól fel, hanem szép lassan 8 év alatt.. Persze mindig észrevettem, hogy híztam pár kilót, de elintéztem azzal, hogy jó ez még, még beférek a gatyámba.. Majd azzal halogattam, hogy "na ha elérem a kerek számot, tuti fogyózni fogok. 95 kiló voltam amikor észbe kaptam. Ma újra sportolok, újra normálisan étkezem. Jelenleg 76 kiló vagyok, szóval van még mit leadnom.

Nem hazudok. A lustaság, és a sok finom kaja, finom sütik, finom kenyerek is hozzásegítettek, hogy dagadt legyek.

Noha én már nem vagyok duci, azért elmesélem a történetem. :) Gyerekkoromban híztam meg, a mozgásszegény életmód és folyamatos nassolás, egészségtelen táplálkozás következtében.

Már óvodában elkezdődött a délutáni csoki, édességevés ami persze később is folytatódott. Sokszor nem 1-1 darabkáról volt szó persze, hanem akár tábláról is. Iskola után délutáni alvás, estére pedig egy kis péksütemény. Mozgás persze semmi.

Körülbelül 15 éves lehettem mikor észbe kaptam, már 80+ kg fölött, hogy ez nem állapot és igenis lefogok fogyni. A szűk családomban nem igen volt túlsúlyos, viszont a távolabbi rokonok között már annál inkább. Tőlük rengetegszer megkaptam, hogy "ez genetika / mindig lesz rajtad felesleg" stb. Elkezdtem futni, eleinte még 2-2 kilométereket, majd egyre növeltem a távot. Mellette tornavideókat csináltam, és nem adtam fel. 2 évvel később már félmaratont futottam, immár 53 kilósan. Mára a futás addikció lett, és el sem bírnám képzelni az életem mozgás nélkül. A súlyomat pedig azóta is tartom, és az újonnan megismert emberek el sem tudnák képzelni, hogy valaha duci voltam. :)

Én úgy gondolom, hogy legtöbb esetben igenis tehetünk arról, ha elhízunk. Persze vannak kivételek, vannak betegségek melyek felerősítik az elhízást, de a mozgás és az odafigyelés rendkívül hatékony tud lenni.

20/L

Kb 8-9 évesen kezdődött, addig teljesen normális volt a súlyom. Imádtam(imádok) enni, ez volt a nap fénypontja, nagymamák is folyamatosan etettek és nasikkal kedveskedtek, emellett elég lustácska is voltam, nem szerettem mozogni, sokat ültem a számítógép előtt. Ez jó pár év alatt odáig vezetett, hogy 17 éves koromra 167 cm-hez 70 kiló társult és finoman szólva sem éreztem jól magam a bőrömben, csúfoltak, visszahúzódó voltam, kevés barátom volt. Ideig-óráig próbálkoztam én lefogyni, de valahogy minden alkalommal befuccsolt a dolog.

Egy különösen szégyenteljes bezabálás után elhatároztam, hogy elég. Attól a ponttól kezdve elkezdtem odafigyelni az étkezésemre, jóval kisebb adagokat ettem, kiiktattam a finomított szénhidrátot, a nasikat minimumra szorítottam, elkezdtem tornázni, futni, bicajozni, túrázni. Életemben először elindult a fogyás, egyre jobban ment a mozgás, gyakorlatilag egy nyár alatt leadtam cirka 10 kilót. Utána jött egy stresszesebb időszak (érettségi), keveset tudtam mozogni, de továbbra is tartottam a diétát és lefogytam 53 kg-ra, de ez nem volt egészséges, kevés izmom volt még mindig.

Azóta eltelt 2 év, kisebb ingadozásokkal tartom a 57-59 kg körüli súlyt, sokat sportolok(trx, futás, jóga, bicaj, teljesítménytúra), odafigyelek az étkezésre(nem olyan szigorúan, a mozgás miatt sokkal többet engedhetek meg magamnak) és nagyjából jól érzem magam a bőrömben, egész sok izom van már rajtam, nem vagyok olyan plötyi mint régen.