Fogytatok mar azert, mert valaki nagyon csunyan megbantott a kinezetetek/sulyutok miatt? Eleg motivacio volt?

Nem, de azért már igen, mert szakított velem és azt mondta, részben a súlyom miatt.

Egyébként tökmindegy, mi a motiváció, és másnak elég volt-e. Ha úgy érzed, hogy téged ez motivál és hajt, akkor csináld! Végül is csak jól jöhetsz ki belőle :)

Engem apukám bántott állandóan a súlyommal. Nem is az, hogy a szemembe mondta, hogy dagadt vagy gyermekem az istenért. Hanem szurkált, gúnyolódott. Pedig nem tartottam magamtól magamat kövérnek. 164 cm vagyok és 60 kiló voltam úgy, hogy mellette versenyszerűen kajakoztam és heti 5 edzésen ott voltam. No igen, nem voltam szálka izom, de nem szín zsír voltam azt hiszem. Most már, hogy csak lovagolok, nyilván csúsztak fel pár kilók és talán lentebb épült az izmom, de a 60 kiló maradt. Szerintem ez izom nélkül se vészes. Aztán hála neki, mert tényleg csak neki köszönhetem. 48 kiló vagyok. Csont vékony. Aggódik értem, hogy mi van velem? Hát basszus, ez van. Tessék! Ezt akarta nem? Anorexiás a lánya. Kint vannak a bordái, a szegycsontja, a medencecsontja és nem tud egy 5 éves adagjánál többet megenni egy nap, mert fél, hogy pár plusz kiló felcsúszik rá, és a gyomra már úgy össze van szűkülve, hogy egy alma után hányingere lesz.

Miért szurkálnak valakit a szülei, ha napi 5x sportol és tényleg a magasságához ideális súlya van? És pont a szülei? Többet ért volna, ha azt mondja, hogy hagyjak fel egy kicsit a csokival és bomba alakom lesz, minthogy apró kis bántó, burkolt gúnyokkal illetett volna. Akkor is elérte, hogy sírjak minden nap a tükör előtt és most is sírok minden nap a tükör előtt.

Szóval én így fogytam le. Bocsi ha hosszú lett de ez most kijött belőlem!

17 éves koromban nagyon tetszett egy srác a suliban és egyszer kicsúszott a száján, hogy mennyire nagy a fenekem. Alapvetően nem volt bunkó, rögtön bocsánatot is kért és próbálta kivágni magát azzal, hogy csak viccelt, de nekem iszonyatosan rosszul esett. Akkor voltam 168 cm-hez 58 kg és egészen 48 kg-ig fogytam amikor már anyukám kórházzal fenyegetett, így leálltam a fogyózással.

Ez vagy 6 éve volt. Nem olyan régen találkozunk újra és míg én alig változtam ő iszonyatosan meghízott. Mindig is nagy sportember volt és szépen kidolgozott teste volt, mostanra szinte az összes izma eltűnt és vagy 30 kg-t szedett magára. (6 év alatt... Egy 24 éves fiatal srácról beszéülk!!)

Azelőtt is próbáltam aszerint élni, hogy nem érdekel ki mit mond (hiszen a fogyásommal sem sikerült elérnem anno, hogy összejöjjünk), de ez a kis apróság olyan magabiztossá tett, hogy azóta tényleg magasról teszek mások véleményére és csakis magamnak akarok megfelelni.

Igen,mikor lefogytam (170 cm és 65 kg-ról 57 kg-ra) és felszedtem magamra egy kis izmot,sok embertől megkaptam szemtől szembe és a hátam mögött is hogy "nem is vagyok nő mert nincs mellem",illetve hogy "undorítóan néznek ki a kockás hasú lányok,olyan férfiasak hogy bottal se piszkálnák őket". Plusz egy "kedves ismerősöm" olyan megjegyzést is tett rám hogy olyan ronda vagyok hogy még a 2 zacskó is kevés mértéknek.

Eredmény? Bulímia. Most gyógyulok ki belőle,kínkeserves folyamat,a rengeteg hashajtózástól,koplalástól-zabálástól kikészült az emésztőrendszerem,sokszor egész nap puffadok meg fáj a hasam.

Szerencsére a barátom mindenben támogat és mellettem áll,nap mint nap érezteti velem hogy tényleg tetszik neki a külsőm,csak olyan kishitű lettem hogy nagyon gyakran azt hiszem hazudik,csak azért teszi ezeket mert szeret,de valójában nem is találja szépnek a külsőmet :(

19/L