Ti mennyit szoktatok sírni a súlyotok miatt?

Sose sírtam még a súlyom miatt, pedig nem vagyok (még!) vékony.

Kesergés helyett inkább cselekszem!

Hosszú idő telt el, mire felismertem, hogy változtatnom kell. Lassan kúsztak fel a kilók, olyan lassan, hogy fel se tűnt a változás. Egy-egy évszakon belül nem kellett nagyobb számot keresnem, csak évszakváltásokkor. Mérleg nem is volt itthon, a környezetem nem jelezte, hogy baj lenne (most bezzeg szólnak, hogy "szépen alakulsz, de még messze vagy a..." :D). Na szóval, úgy elbambultam, hogy sírnom se volt mikor.

Most pedig már nem is kell, mert látom, hogy elérem a célom.

Te se sírj! Barátkozz meg a súlyoddal, vagy cselekedj!

Rövid az élet!

Hátha ez felráz:

a stílus gusztustalan, de hatásos

[link]

Engem az térített magamhoz, amikor megláttam a frissen szült barátnőmet. Alig három hónappal a szülés után már karcsúbb volt nálam, pedig még akkor közel se adott le mindent, ami feljött rá.

Én is így voltam, mint az első. Fel se tűnt... Fél év alatt híztam meg igazán, tavaly tavasz és ősz között. De nagyon durván, 10-15 kilót felszedtem.

Nálam volt mérleg, de nem álltam rá, mert féltem. Néha akkor sírtam. mikor ráálltam, de aztán kimagyaráztam, hogy épp be vagyok lakva, visszatartom a vizet, kell menstruáljak, blabla... Aztán inkább nem álltam rá. Utána jött a durva felismerés ősz végén-tél elején, hogy nagyon durva a súlyom, elértem a 82 kilót, mikor az átlag súlyom 58-60 körül volt.

Azóta fogyózok, le is ment 11 kiló, elég lassan megy sajnos. Néha már szeretném feladni és jól bekajálni egy pizzát, de tudom, hogy nem tehetem...

Ne sírj, ne add fel, még ha nagy súlyfelesleged is van, akkor is nagyon nagyon szép eredmény elérhetsz pár hónap alatt.(egy év alatt simán fogyhatsz 40 kilót is)

Kiskoromban sokat sírtam emiatt, már akkor is eléggé nagydarab voltam. Nem is tudtam semmit arról, hogy hogyan kell fogyni, csak próbálkoztam a szokásos magazinos dolgokkal, nem működött, úgyhogy tehetetlennek éreztem magam.

Most megy, szinte magától, mert utánanéztem rendesen. Azóta már nem is zavar annyira a súlyom (persze annyira igen, hogy le akarjam adni a felesleget).

Én nem sírok, hanem teszek ellene, hogy ne legyek kövér...

A terhesség, és szoptatás alatt jöttek föl a kilók. Belenéztem a tükörbe, és nem tetszett amit láttam. Sírás helyett neki álltam fogyózni. 20 kilót fogytam, 10 kilóval vagyok kevesebb,mint amikor terhes lettem.

A sírás nem old meg semmit...

Biztos, nem próbáltál mindent, különben már lefogytál volna.

Még ha betegség is okozza a kövérségedet, arra is van megoldás.

Kivizsgáltak egyáltalán már valaha?

20 éves vagy. Ha nem valami hülye diétába fogysz, illetve ha nem koplalásra váltasz, hanem egészséges étrend mellett és megfelelő mozgással próbálsz megszabadulni a súlyodtól, akkor nem fog lógni a bőröd.

A lógó bőr akkor alakul ki, ha túl hirtelen fogysz.

Az első néhány hét kivételével heti max. 1 kiló fogyás egészséges, s amellett nem is nyúlik ki a bőröd.

DE ha még sokáig vársz, akkor bizony könnyen lehet, hogy minden odafigyelés ellenére is úgy marad a bőröd, mivel a korral a kötőszövetek is meggyengülnek.

DE 20 évesen ettől még nem kellene tartanod.

További ösztönzésnek ajánlom a figyelmedbe ezt a műsort:

Valaha kövér voltam - [link]

online nézhető

Egyébként hogy mondhatod azt, hogy a kövérség jobb?

Most sem élsz, hanem siratod magad, és ha így folytatod, akkor bizony sokkal korábban is fogsz meghalni!

Ekkora túlsúly nem vicc!

Ez már egyáltalán nem esztétikai kérdés!

Az életeddel játszol!