Mindenki azt mondja, hogy bulimiás vagyok, de szerintem nem. Szerintetek az vagyok? (bővebben lent)

A bulímiás az, akinek evési rohamai vannak, majd bűntudata lesz és ezért meghánytatja magát.

Te pont ezt írtad le. Az odáig OK, hogy nem minden nap csinálod, ezért esetleg azt mondhatjuk, hogy nem annyira súlyos még az eseted...

Orvosra van szükséged, igenis beteg vagy.

leginkább szerencsétlen vagy, beteg, ÉS emellett bulimiás (ez a hánytatós dolog, ha hánytatod magad akkor ne kérdezz rá hogy bulimiás vagy-e, mert definíciószerűen kimeríted a fogalmat).

és a szüleid mit csinálnak ilyenkor? miért nem tanítanak meg helyesen táplálkozni, miért hagyják hogy szenvedj? Magyarországon élsz?

Szerintem inkább sportolj valamit. Akkor nem kell a súlyod miatt aggódni, beállítja az alakod is, és leköt -> nem fogsz hülye módszerekkel kísérletezni.

Neked amúgy inkább a jellemeden kéne a legjobban építeni. Mert ott vannak a gondok: fejben.

Igen, sajnos az vagy. Hidd el nekem. Írtad, hogy havonta 1-2. Attól még esel-bele fele egyre jobban, mert ez a kezdet, és innentől egyedül rettentő nehéz leállni. Írtad ezt az éhezős dolgot is, az is már önmagában is súlyos probléma, és az biztos, hogy evészavaros vagy! Említetted, hogy mennyire megkönnyebbülsz ha megszabadulsz az ételtől, ill. éhezel, mert a tudat, hogy nem hízol.-na ez egyértelműen egy bulimiás gondolatmenete, eszek, kihányom/

kikoplalom magam, és mivel ez az érzés egyre jobban a szemed előtt lebeg olyan,mintha függővé válnál, és csak ez vezényelne egy idő után. Aztán abból a havi 1-2 alkalomból, egyszer csak napi többszöri is lesz. Figyelj,én nem akarlak megbántani, segítő szándékkal mondom ezt, meg a tapasztalat beszél belőlem, én is bulimiás vagyok,meg voltam anorexiás is, 4 éve tart a küzdelem magaddal, és már bánom, hogy nem kértem segítséget az elején, mert mire már nagyon beleestem, egyre nehezebb lett, és hiába vannak ugyan jobb, tünetmentesebb időszakaim,de folyton visszaesem. Ha nem szeretnéd teljesen tönkretenni magad,mind lelkileg,mind fizikailag, kérlek most kérj segítséget! Beszélj erről valakivel, talán még annyira nem súlyos az állapotod, de nem is lenne jó azt megvárni. Beszélj esetleg anyukáddal, ha jó a viszonyotok, vagy egy tanárral,nagyon jó barátnővel stb., akár egy pszichológussal, hidd el nem szégyen, és valakinek a támogatás mindenképp kell. Nem vagy túlsúlyos sem, nemhogy kövér,teljesen normális a súlyod, és még ha nem is vagy vele megelégedve,mert bizonyára nem vagy, hidd el, rengeteget fog még változni. 15 éves vagy, nagyon fiatal, még sokat fog változni, alakulni a tested. Neked arra van szükséged, hogy mindennap egyél rendesen, nem kell egyszerre sokat ha bűntudatod van, de rendszeresen, sokszor, és hidd el még ha te úgy érzed most, a szervezetednek nincs szüksége fogyókúrára, főleg ilyen módon, sok mozgás az sokkal hasznosabb. Jó tudom, hogy unalmas szöveg, nekem is mondhatták annak idején, hogy ne csináljam, meg stb,de talán (remélhetőleg) nálad még tényleg nem késő, és át lehet mozdítani a dolgot jó irányba. Nem kell futkorászni, vagy ilyesmi ha nem szeretsz,menjetek a barátnőiddel úszni, táncolni, konditerembe akár. ,,Nemsokára" jön a tavasz mehettek biciklitúrára is. Sokat számít az is, ha olyan tevékenységet választasz amit társasággal csináltok, az remek depresszió-úző is, meg sokkal szórakoztatóbb is. Nagyon tudom ajánlani neked a hastáncot esetleg, remek önbizlomnövelő.

Ne tedd tönkre magad, hidd el értékes ember vagy, és biztos csinos, és szép is, fiatal vagy, előtted az élet, sok szép dolog vár még rád,nem éri meg tönkretenni magadat. Nem törvényszerű, meg mindenkinek más a szervezete, de rendkívül veszélyes, és itt vagyok most é is 18 évesen, refluxosan, , a gyomorsavtól felmaródott és lrkopott fogakkal, állandóan megy a hasam ok nélkül, fáj a gyomrom, köhécselek, száraz a bőröm, hullik a hajam stb.

Szóval gondolkozz azon tényleg mi a fontos neked! Én teljes szívből kívánom neked, hogy meggondold magad, és az egészséges utat választod!

Üdv, Delfii