Ha egy hétig nem eszek csokit, falásrohamom lesz vagy elkezdem kevésbé kívánni?

15:02 vagyok, 15:20-nak:

Léteznek ilyen falásrohamok és nem feltétlenül csak akkor, ha nem kielégítő a szénhidrátbevitel, a csokira és más cukros cuccokra tényleg nagyon csúnyán rá lehet szokni. Meg nem mindenkinek ugyanolyan az édesigénye, a kialakult ízlés meg nem olyasmi, amit olyan könnyű lenne gyökerestől megváltoztatni.

Az ember azért mélyen valahol mégiscsak egy ösztönállat, és ha hosszabb időn át a csoki volt a bevált jutalomfalat, akkor a jó öreg pavlovi nyálcsorgató reflex nem fog csak úgy eltűnni. Az egy dolog, hogy meg lehet állni, csak akaraterő kell, az viszont megint más kérdés, hogy ezt a helyes és tudatos döntést nem fogja semmiféle boldogsághormon vagy ösztönös tudatalatti megerősítés jutalmazni.

Akik úgy istenesen rákaptak a csokira és társaira, azok azért szinte mindig kissé keserűen érzik magukat, amikor a társaság körülöttük jóízűen csokit meg sütit nassolgat két pofára, és hiába diadalmaskodik az akaraterő, az az egy-két szem pótszerként elrágcsált alma vagy akár pár falat ananász valahogy olyan frusztrálóan is hathat, összességében. Hiába a tudat, hogy végre, legyőztem magam, milyen jó, hogy nekem van önuralmam, meg hogy én egészségesen étkezek, és ők fognak elhízni, nem én - ha az agyunk ezt cseszik jutalmazni. ;)

Szóval szerintem aki ilyesmi lelki alkat, annak az alternatív finom és édes jutalomfalatokra átállás jó választás lehet, ha más nem, kezdetben mindenképp. Nyilván szerencsésebb, ha valami gyümölcs ezt simán, önmagában, értelmes mennyiségben megteszi, de a többségnek* valljuk be, ez nem elég.

*a csokifüggők többségére gondolok persze.

15.20 vagyok, köszi ez teljesen korrekt hsz. volt, nem számítottam ilyesmire ;)

amúgy az "agyad lehet nem jutalmaz", de én amikor tükörbe nézek és látom, hogy kockás a hasam, azt mondom megéri :)