És te mikor híztál el?

Én akkor híztam meg,amikor beteg lettem, a stressz miatt a gyomrom kikészült,és volt hogy alig bírtam enni,vagy az is kijött belőlem amit megettem, emiatt jópár kilót fogytam,majd a szervezetem az éhezésre falási rohamokkal reagált, dupla annyit szedtem fel mint,ami a rosszullétnél lement...2 év alatt ez jópárszor megtörtént, a vége 84kg lett..igazából nagyon nem tudtam mit tenni..jobban mondva nem volt erőm hozzá,hogy bármit is tegyek..

Most pár hónapja úgy néz ki rendbe jöttem, és sikerült 8kg-tól megszabadulnom,most 76 kg vagyok, és meg nem állok míg 65 kg nem leszek :)

családi gondok miatt nagymamámhoz költöztem, aki szeret magyarosan főzni, mindent jó zsírosan. plusz otthon nagyon sok mindentől tiltottak (kb ki se engedtek a házból és pénzem sem volt soha), de mikor Nagyihoz költöztem, hirtelen kinyílt a világ, ki kellett próbálni a mcdonalds-ot, a sok csokit, a csipszeket... ez így nagyim főztjével 3 év alatt 172/70 kg (nemtom mennyiről indultam... de 10 kiló felesleg van rajtam kb). aztán még az, hogy Nagyi minden újításra hárít, hiába egészséges, az 3x annyiba kerül, meg ő még nem evett olyat, nem akar olyat főzni, maradjon inkább a jól bevált. ha azt nem eszed meg, akkor fél napig sír, hogy nem szeretem őt, meg feleslegesen próbál a kedvemre tenni, én le se sz.rom :(

szerencsére mostantól egyetem, 200 km-re a családtól, ösztöndíj, önállóan vásárolok és főzök magamra, én osztom be az időmet, mozoghatok eleget, és kezd lemenni :)

Sose voltam vékony. Jó, általános iskola 2.-ig. De az már nemannyira mostanában volt...:D

De szeretném megtudni újra, hogy milyen érzés...:D

Amúgy esti kajálások miatt híztam el énis.

Csoki nasi minden amit csak akarsz.:)

Ez tényleg szomorú, amikor szülők/nagyszülők hízlalják a gyerekeiket szó szerint. Hálát adok az égnek, hogy nálunk nem így van. Na jó, mamámék is vonakodtak eleinte, de hihetetlen módon most már ők is diétáznak:) (mamám pár kg plusz miatt, papám kezdődő cukorbetegség miatt)

Anyukám is diétázik, velem együtt, segítünk egymásnak:)

De persze ha ez nem lenne is biztos megoldanám valahogy, a sarkamra állnék és megmondanám hogy egy falatot sem eszek, nem lehet kényszeríteni...

Amúgy nem vagyok én elhízva, csak hízásra hajlamos vagyok. Most éppen 173/65, amiben már jócskán van izom:) Mivel véégre elkezdtem sportolni.

Sosem voltam szerintem sovány..voltak időszakok amikor ducibb voltam, volt amikor kevésbé, szóval ingadozó:S

9.ben ducibb voltam, 10. elején fogytam megint pár kg-t, utána megint nem figyeltem egy darabig:S:D Aztán 11.ben valahogy önmagamhoz képest megint vékony lettem. Pár hónap múlva nagyon szarul voltam lelkileg és állandóan sütit ettem..na mostanában az volt a legdurvább. 2010 nyár elején szerintem kb 70 kg biztos megvoltam..:S Aztán nyár végén jött egy szerelem, akkor leröppent jópár kg hála annak hogy képtelen voltam enni a boldogságtól:D Na abból egy-kettő visszaszedtem, és most idén, január 4.-én eldöntöttem hogy végre NORMÁLISAN lefogyok, nem elégszem meg az "ez elmegy" külsővel.. Szóval, életmódváltás történt :))

gyerekkor, vékony voltam, voltak akik csúfoltak is hogy milyen vékony vagyok, ezért gondoltam tuti nem árt meg..

délelőtt kétféle pékáru (fehérliszt, pékáru, kakós csiga, kalács, sütik, táskák , kiflik...) ebédre a menza, délután meg nasi minden mennyiségben, nagyrészt ugyanaz ami délelőtt, ezek a pékáruk, illetve csoki, chips, gumicukor, és késő este sültkrumpli, tészta, pizza, melegszendvics.

na most fogyózom...

mikor általánosba mentem. be voltam fizetve menzára aztán du. nagyszüleim vigyáztak rám, ez persze második ebédet és magyaros ízvilágot jelentett. Mindig volt rajtam 5-8 kg plusz. Ráadásul szüleim se az egészséges evés mintapéldái. Este pizza, egy kis szalonna itt egy kicsi ott.

Most 17 vagyok és elkezdtem a kesergés helyett tenni a dolog ellen. Minden nap mozgok, egészségesen kajálok hogy nyárig fogyjak egy kicsit.