Vanilia Pipu kérhetném a segítségedet?

Remélem nem haragszol hogy itt írok, de privátot nem tudtam. Pár kérdésemre válaszoltál már korábban és úgy vettem észre te átélted azokat a dolgokat, amikbe én jelenleg járok. Azt hiszem ezt kihívás lesz végigolvasni, de bízom abban, hogy elolvasod. Akkor belekezdek.

Tavaly decemberben volt a szalagavatóm és amikor februárban visszanéztem a képeket elképedtem azon, hogy mennyire meghíztam. 164cm magasságomhoz közel 70 kiló. Ekkor határoztam el, hogy lefogyok. Az elején teljesen normálisan csináltam, legalább napi 5x ettem, változatosan és egészségesen. Emellett 45 perces aeribokat csináltam úgy 2 naponta. Csökkent is a súlyom, belelendűltem és elhatároztam, hogy szigorítok rajta. Akkor már reggelire sem ettem teljes kiőrlésű kenyeret, semmi tésztát és a norbis pudingot, valamint túró rudit is kiiktattam. Sajnos azonban sokszor nem bírtam magammal, a megvonások miatt konkrétan mindent kívántam és hetente legalább egyszer bezabáltam. Azt tudni kell a családomról, hogy minden nap főtt kaját csinálnak és annyi félét ahányan vagyunk, szóval igazából mindig a kedvenc kajáimat tudtam volna enni, meg egyébként is minden finomság van itthon állandóan ezért éreztem nagyon nehéznek a helyzetem. Ekkor jutott eszembe a hánytatás. Igazából a kíváncsiság vitt rá, hogy ki is próbáljam. Többé kevésbé sikeresnek bizonyult, rájöttem minden apró fortélyára. Ezt egészen addig csináltam amíg egyszer véreset nem hánytam. Tényleg megijedtem, akkor már a torkom is sokat fájt, így hát abbahagytam. Helyette jött a hashajtó, ami nem bizonyult egy tuti módszernek, mégis csináltam. Utána meg úgy voltam vele, hogy megint fogom hánytatni magam, de max heti 2 alkalommal, amit bírnia kell a szervezetemnek. Tehát ekkor már a kettőt együtt alkalmaztam. Ezzel a módszerrel megrekedtem az 58 kilónál. Volt olyan, hogy napokig nem ettem, szédültem az éhségtől. Az azt követő napokban viszont telezabáltam magam, a hasam akkorára puffadt, mintha terhes lennék. Gyengének éreztem magam amiért nem tudok tovább fogyni. És elérkezett a szeptember, a hónap amikor felköltöztem Budapestre és ezzel megváltozott minden. Már nincs aki főzne rám, nincsenek csábító sütemények, csak az amit én megengedek magamnak. Azt a pénzt, amit elvileg ételre "kellene" költenem én mind ruhára költöm. Lefogytam 52 kilóra. Sajnos amikor otthon vagyok mindig többet engedek meg magamnak, így ez alá megint nem tudtam menni, sőt 1-2 kilóval mindig többet mutatott a mérleg mielőtt visszajöttem volna Pestre. És ekkor rátaláltam az adipexre. Úgy voltam vele kipróbálom, habár az elején nem nagyon hittem benne. De igen, hatásosnak bizonyult. Szó szerint elfelejtek tőle enni, valamelyik nap úgy feküdtem le, hogy eszembe jutott nem is ettem semmit aznap. A mellékhatásokról értesültem, azonban nálam produkált olyasmiket ami nem volt a tájékoztatón. A kezem szinte állandóan lila, folyton fázik, képtelenség felmelegíteni. A szám habzik, állandóan vízzel öblítem. Az utóbbi napokban pedig csomó helyen észrevettem zöldes lila foltokat a testemen, amik tuti nem ütésből származnak. Neked meddig tartott ez az őrület? Mikor jöttél rá arra, hogy abba kell hagynod? Hogy tudtál leállni? Kértél szakember segítségét? Milyen lett az életed miután meggyógyultál? Nekem vannak olyan napok amikor elhatározom, hogy normálisan fogok enni, de amikor elkezdek enni elfog a bűntudat, rosszul érzem magam tőle és kezdődik minden előről....

Nagyon szépen köszönöm ha volt türelmed elolvasni ezt a tortúrát!