Hogy léptetek túl a stagnáláson?

"kalória számlálás nem nekem való, én ehhez lusta vagyok"

Akkor sajnos innentől kezdve minden leadott kiló a véletlen műve lesz.

"A kalória számlálás nem nekem való, én ehhez lusta vagyok."

Akkor sajnos, vagy nem sajnos, de nem fogsz lefogyni. Meg kell értened, hogy ilyen mértékű feleslegnél ha nem vagy tisztában a kalóriákkal, akkor csak a véletlen műve a fogyásod. Persze, koplalhatsz is, ahhoz nem kell kalóriát számolni és biztosan lefogysz, csak utána a tripláját vissza szeded.

"Mozogni nem mozgok semmit, tudom, hogy kéne. Csak közben depressziós is vagyok (nálam ez régóta alapállapot), így nehéz komolyan elkezdeni mozogni."

Nem kötelező mozogni, elég lenne, ha a kajára figyelnél kalóriákat tekintve, mert egyedül a kalóriadeficit kell fogyáshoz. Ezt elérheted csak azzal is, ha a kajára figyelsz. Az már más kérdés, hogy mozgás nélkül kb. éhezned kellene annyira le kellene csökkenteni a kalóriát.

A depresszióra a mozgás pedig még hasznos is lehet.

"Szóval ez fejben dől el, azt kell elérni, hogy felnyíljon az ember csipája, hogy megváltozzon egy csapásra a hozzáállása."

Nem, nem fejben dől el, hanem azon, hogy deficitben vagy-e vagy sem.. Hiába határozod el magad fejben, ha nem figyelsz a kajára, akkor nem fogsz fogyni, ez ilyen egyszerű. Ha annyira elhatároznád magad fejben, akkor elkezdenél kalóriát számolni.

Én azt látom, hogy Te ezt nem akarod és csak a kifogásokat keresed, amivel nincs semmi probléma, mindenki a saját egészségéért felel. De arra hivatkozni, hogy lusta vagy kalóriát számolni (amikor ez a világ legegyszerűbb dolga) az nagyon gyenge mentalitás.

"14 kilót se úgy adtam le, hogy számolgattam a kalóriákat"

Erre mondtuk azt, hogy szerencsédre kalóriadeficitben voltál. Egyébként először szerintem küzdd le a depressziód és a pszichés sérültséged, aztán szedj magadra egy minimális tudást táplálkozás terén, és rendben leszel. Kérj segítséget, mert egyedül láthatóan esélyed sincs. Hajrá!

17: nézzük, mit mondasz te. “El kell dönteni és akkor lefogysz”

Mit mondunk mi? “Ha kevesebb kalóriát viszel be, mint amennyit a szervezeted felhasznál, akkor fogysz”.

Na vajon melyikben van több ráció?

"kösz, de kár volt kérdezni"

Én is ezt érzem.

"Azért kell napi szinten ellenőrizned, számolgatnod minden egyes bevitt kalóriát"

Én történetesen egy versenysportoló vagyok, aki mellesleg dietetikával és táplálkozáskutatással foglalkozik, szóval én nem egy fogyózó anyuka vagyok, ergo rossz helyen próbálkozol. Ha számít az értelem, akkor tényleg ismerkedj meg a kalóriaszámlálással, mert ez egy alapvetés. Ha nem számít, akkor úgyis mindegy. Én azért tényleg javaslom egy pszichológus felkeresését is.

Türelmes voltam, és éltem az életem, közben tartottam magam az életmódváltáshoz.

Én több év alatt fogytam le. Extrém nagy felesleget.

Háromszor stagnált a fogyás ez idő alatt, alkalmanként pár hónapig. ( A leghosszabb 3 hónapos időszak volt). Nem siettem sehova, tudtam, és elfogadtam már a legelején, hogy hosszú és nehéz vállalkozás lesz lefogynom, és így is álltam hozzá. Türelemmel, elfogadással, kitartással.

Mindig beindult újra a fogyás, miután pihent kicsit a szervezetem, nem kezdtem el rágörcsölve koplalni meg túlhajszolni magam, semmi ilyesmi nem volt. Folytattam azt az étrendet és a mozgást amit magamnak alakítottam ki, és idővel mindig tovább haladtam.

Most, 3 év fogyás és 1 év súlytartás után megint fogyni kezdtem picit, lement 2kg az elmúlt 2 hónap alatt., eddig ilyen " kicsi" súlyom számokban mèg sosem volt fogyásnak köszönhetően. Nem tudom hogy ez meddig fog tartani, majd kiderül. De nem erőltetem, és nem hiszem hogy sok súly lemenne még, mert már így is normális tartományban vagyok.