Előtte-utánna fotó?

106kg voltam, amikor elkezdtem edzeni.

Sajnos nem csináltam akkor előtte képet, meg semmit, mert utáltam magam és azt, ahogyan kinézek. Épp ezért változtattam.

Kb 85-90kg voltam, amikor elkezdtem videóra venni/ képeket csinálni az akkori állapotomról.

Mindig fokozatosan haladtam, 80kgnál is, 76kgnál, végül 72kg-nál álltam meg, mert elértem a tipikus skinny fat alkatot.

Majd elkezdtem izmot építeni, jelenleg 79kg vagyok, 1 év alatt +7-8kg. Végig, 1 év alatt csináltam képeket/videókat, és nem bántam meg.

Ha nincs motivációm csak visszanézem a 85-90kg-os képeimet/videóimat, és jó érzés tölt el, hogy ekkora változásra voltam képes teljesen egyedül.

Viszont nem minden a súly. Tavaly májusban is 79kg voltam, és most májusban is annyi voltam. Ég és föld a különbség, pedig mindkét képen ugyanannyi kg voltam.

Megbántam, hogy az elején nem csináltam ilyen képeket/videókat, mert már a 85-90kg-os énemhez képest is hatalmas a változás.

Aki ilyen helyzetben van, az mindenképp csináljon előtte képeket, mert rettentő sok motivációt tud adni rosszabb napokon.

Én anno csináltam képeket, kb. havonta. Most már kb. fél éve ugyanazon a súlyon vagyok, még pár kilót majd akarok fogyni, de az elmúlt fél évben nem annyira csináltam fotókat, mert nem is nagyon fogytam. Viszont amúgy szerintem motiváló. Én ha ránézek a régi képeimre, akkor nehezen tudom elhinni, hogy azokon a képeken is én szereplek. És mikor ránézek a régi képekre, akkor döbbenek rá, hogy régen mennyivel rosszabbul éreztem magamat a bőrömben. Igen, a fogyás nem oldja meg az ember összes problémáját, szóval ha az embernek nem a legjobb az élete, és lefogy, az nem jelenti azt, hogy minden probléma megoldódik és minden boldog és jó lesz. Viszont ilyenkor utólag eszmélek rá, hogy nekem a plusz súly megnehezítette a mindennapjaimat. Nem fizikailag, szóval nem arról van szó, hogy alig tudtam felmenni a lépcsőkön vagy ilyesmi, nem, nem ilyenről van szó. Ahhoz képest, hogy azért volt rajtam bőven túlsúly, a gyaloglás, meg az ilyenekkel sosem volt problémám, szóval ha pár kilómétert le kell sétálni, vagy ilyesmi, az simán ment,stb. Hanem egyszerűen utáltam elhagyni a házat, utáltam emberek közé menni, akár csak a boltba mentem bevásárolni, akkor is, egyszerűen nem éreztem jól magamat a bőrömben. És amikor ránézek a régi képeimre, akkor mindig eszembejut, hogy akkor hogy éreztem, és hogy most miképp érzek, és igen, az is a fejemben van, hogy én oda sosem akarok visszamenni. Sosem akarok oda visszamenni, ahol egyszerűen utálok a bőrömben lenni, és bármit is csinálok, mindig csak a súlyom van a fejemben. A képek emlékeztetnek arra, hogy honnan jöttem, és hogy mennyivel rosszabbul éreztem magamat a bőrömben.

Amúgy én sehol sem posztolom a képeimet, de amúgy pl. én régen nagyon sok ilyen előtte-utána képeket és videókat néztem emberekről, és imádtam ilyesmiket nézni. Nem azok adták a motivációmat, de azért erőt adott, egy plusz löketet, hogy "igen is el lehet érni a célt".

#7-es vagyok.

Szóval lényegében a régebbi fotók eszembe juttatják, hogy anno mennyivel rosszabbul éreztem magam úgy összességében a súlyom miatt, és most sokkal jobban vagyok, és már maga ez motivál engem arra, hogy sose kerüljek vissza olyan súlyra, mint ami a régebbi képeimen van, mert akkor megint lelkileg is visszaesek oda, ahol alapvető dolgokat utálok csinálni, mert szorongok stb.