Van itt olyan, aki túlevéssel, ilyen evészavarral küzdött és sikerült legyőznie?

Kedves Kerdezo, ne keseredj el.En is ezzel kuzdottem evekig, mar tobb mint tiz eve tul vagyok rajta. Fontos, hogy idoben elkapd a problemat, mivel ez hosszu tavon komoly egeszsegkarosodashoz vezethet(pl. Kulonbozo fekelyek, gyomor bantalmak). Ezt tudnod kell.Segítséget kell kerni, akar pszichologustol, haziorvostol stb. Ha fogyni szeretnel normal etrendet osszeallitatni egy szakertovel, ami nem olyan megterhelo szamodra.

En magam pszichologushoz jartam, eleinte az iskolapszichologushoz, illetve haziorvos is tudott rola. Amugy csak az alapproblemaval valo szembenezes segit( ami pl.edesanyaval vaĺo kapcsolat is lehet,) onmagad elfogadasa stb. Illetve tudatositsd magadban, hogy egy eletre tonkre teheted a gyomrod, en a mai napig erzem a hatasait.

Lukács Liza könyvét ajánlom én is, illetve Loius L. Hay Éld az életed! és Az erő benned van! című könyveit, nekem nagyon sokat segítettek, illetve Csernus Imre könyveit is, jó kezdés lehet A kiút, vagy a Drogma.

Rendkívüli szélsőségek jellemzőek ránk, ezért a cigit és az alkohol én nem ajánlanám... azok is ugyanúgy tönkre tesznek. Ha elszívsz napi egy doboz cigit és megiszol egy üveg bort, hát ugyanolyan retek szarnak érzed magad, mintha bezabáltál volna, sőt velem olyan is volt, hogy részegen ettem túl magam, hát az az "igazi" rémálom...

A sport nagyon jó, de az is az ép ész keretei között. Hatalmas energiák és szenvedélyek tombolnak szerintem minden függő emberben, legyen szó kajáról, alkoholról, játékról, drogokról, bármiről. Én régebben képes voltam messze nem edzett állapotban hirtelen egy nap több órát edzeni, majd elmenni futni, amivel aztán napokra tönkre vágtam magam. Mára már napi 1 óra, max 2, pedig van, hogy azt érzem még sokáig bírnám...

Ami nekem segített, megtaláltam egy olyan sportot, amibe "szerelmes" lettem és vagyok a mai napig, ami mindig mellettem volt, és én is kitartottam mellette, ha úgy mentem edzésre, hogy már aznap túlettem magam, ha edzés után mentem éjszaka kóvályogni a tescoba és elkölteni ezreket szar kajákra, és igen sokszor olyan szarul is voltam, hogy nem is mentem edzésre.

A másik amikor egyszer elég hirtelen felindulásból elmentem pár napra egyedül túrázni a Pilisbe meg a budai hegyek közé, alig találkoztam más emberrel, de magammal sikerült találkozni, akármilyen hülyén is hangzik ez. Tudom, hogy a kirándulgatás jelenleg sajnos kivitelezhetetlen. De nekem ezek voltak olyan "fordulópontok", amik nem is pontok inkább mai napig tartó hosszú folyamatok elindulása.

Sokáig útáltam ezt az egész szart, hogy beteg vagyok, nem bírok tükörbe nézni, mindent, ami vele jár, van persze, hogy még most is utálom, de már sokkal inkább elfogadom, hogy ez van, ez már velem marad, minden amit tettem miatta, minden szörnyűség, amit megtapasztaltam általa, de meglehet tanulni vele együtt élni. Lassan rájönni, ha keresed magadban és foglalkozol magaddal, hogy tulajdonképpen mit jelképez a kaja? Mit nyelsz? Mi okozta? És ez a rengeteg energia amit belefektetünk a zabálásba, ezt amúgy másba is fektethetnénk... És akkor majd rohadt lassan elindul a javulás, az, hogy minden nap egy kicsit jobban megtanulsz együtt élni vele. Ha egyik nap jön az inger és bezabálsz, a következő nap meg megint jön, de egy fokkal higgadtabb és tudatosabb vagy és megkérdezed magadtól, hogy amúgy mire éhezem?? Tuti nem kajára, de keresed a választ, és aznap legyőzöd. Nekem ilyen napok váltogatták egymást elég sokáig.

Sokkal jobban vagyok, mint az utóbbi években, gyakorlatilag, minden egyes nap azt érzem, hogy MOST a legjobb az életem, pedig nyilván most is vannak problémáim, mint mindenki másnak, a súlyommal a tükörképemmel is még mindig, peidg 6-7 éve 85+ kg voltam (miután ezt a számot megláttam a mérlegen nem álltam többet rá, pedig utána is még biztos híztam), most 65 kg vagyok, és ebben a 6 évben egyszer nem volt olyan, hogy én több napig betudtam volna tartani egy diétát vagy fogyókúrát. Persze hozzá kell tenni egész máshogy étkezem, ma már bármelyik boltban belehet szerezni szinte bármelyik étel light vagy diétás verzióját (pl cukor helyett eritrit, zsírszegény tejtermékek, cukormentes mandulatej, proteinszeletek, kókuszzsír stb), 6 éve ezeket még úgy kellett összevadászni. De ami még fontosabb, elkezdtem tudatosan és szerintem tudatalatt is valamennyire azokat a dolgokat csinálni, arrafelé menni az életbe, ami nekem jó, amerre tartani szeretnék... És ha nehézségek árán is, de arra tartok még mindig, és ez olyan belső állapotot ad, hogy lelkileg nem vagyok éhes, legalábbis sokkal ritkábban fordul elő, ha előfordul, akkor "megtudom magammal beszélni", naplót írni, máshogy levezetni a feszültséget, és hát olyan is van, hogy nem bírom megállni, de ez mára már nagyon ritka.

Na igen, még kihagytam a naplóírást, nekem az is rengeteget segített és segít a mai napig.

Fontos, hogy azt is tudd, nem vagy egyedül.

Bocsi, ha hosszú voltam, még rengeteget tudnék írni a saját életemről :D de pont ez a lényeg, hgoy te meg a saját életedben keresgélj, kutass, áss magadban, mert attól, hogy nekem xy dolgok segítettek, neked lehet egészen mások fognak, de ez a szép ebben, ahogy lassan megtalálod ezt az utat önmagadhoz.

Szintén sorstárs... Lukács Liza könyvére mégegy szavazat: Az éhes lélek gyógyítása c.

Gyógyulás útján vagyok.

Ugyan nem túlevéses evészavar, hanem bulemia enyhe változata (hánytatás nincs, hashajtóval és edzéssel kompenzáltam a falást) és orthorexia keveréke van/volt jelen nálam, talán a tapasztalataim neked is segíthetnek :)

Az első dolog, ami számomra meghatározó tényező a gyógyulásban, hogy felismertem, mennyi mindennel összefügg az evés. Nekem pszihológus segített ebben a legtöbbet, ha az ember szakirodalmat olvas, akkor is nehéz önmagadnak feltárni, én mindenképp javaslom a szakember segítségét. Nem kell félni tőle, én hetente egyszer beszélek vele online, tehát nem érdemes rémeket látni, hogy rögtön begyógyszereznek/kórházba kerülsz stb. :)

A felismerés után el tudod kezdeni felfogni, feldolgozni a saját működésedet, önempátiára és sok-sok türelemre lesz szükséged. Nem változik egyik napról a másikra az evés, ugyan úgy, ahogy nem egyik napról a másikra alakult ki a probléma sem. Én most vagyok ebben a fázisban, az evési szokásaim javulnak, viszont egyenlőre a szorongás még nem csökkent például.

Nincs általános ,,szabály", mindenkinek más működik, nekem a fordulópontot az jelentette, mikor realizáltam, hogy sok olyan ételt is megettem egy-egy falás alatt, amiket egyáltalán nem kívántam, sütik, hús stb. Így, hogy ezeket mostmár elhagytam és vega/vegán étrendet követek, nagy segítség volt. Nem a húsmentességet akarom promótolni, hanem azt, hogyha felismered, mit eszel szívessen, és e köré tervezel egy jó és változatos étrendet(akár segítséggel), nagyon lelkesítő hatással lehet rád.

Továbbá élsportolóként kötelességemnek érzem a sportot kiemelni, hatalmas lelki feltöltődést adhat a rendszeres testmozgás, pozitív hatásait azt hiszem nem kell leírnom. (FONTOS! NEM a bűntudat által kiváltott edzésről beszélek itt)

Könyvek közül az Éhes lélek gyógyítása egy fantasztikus kezdőlöket lehet mindenki számára.

Eredményes gyógyulást neked, és nyugi, van kiút ebből!

17/l