Két kisgyerekkel milyen a válás után?

Valószínűleg nem fogok segíteni, de hidd el, a négy éves pontosan látja és tudja : apa és anya nem nevetnek együtt, nem ölelik érintik egymást, nem beszélnek egymással stbstbstb. A gyerekeknek hihetetlen érzékük van venni a jeleket. Az egy dolog, nem reagál rá (még) mert lehet azt hiszi, az a normális. Szerintem te sem ezt szeretnéd megtanítani neki(k), hogy rideg kapcsolat az ideális. Mi a férjemmel igyekszünk jó példát mutatni, reggel este köszönünk, munkába induláskor kikísérjük apát, puszilkodunk, és ha vita van, azt is megtanítjuk neki, hogyan kell intelligensen érvelni, közbeszólás nélkül meghallgatni a másik felet, és soha nem megyünk el vita közben, hogy a másikban tüske van. A viták végén mindig békülés van. Tehát lehet nem egyet érteni a másikkal, sőt elő fog fordulni, hogy a másiknak nem tetszik valami, de mindig törekedni kell a kompromisszumokra, a másik megsértése, megalázása nélkül. Ezt is meg kell tanítani gyerekeinknek.

Nagyon sajnálom, hogy neked nem úgy alakult a kapcsolatod a férjeddel, ahogy szeretted volna, de te magad is leírtad : nem beszélgettek, te rácsapod az ajtót, sértegetitek egymást, gondolom ő is bele fáradt ebbe, mint ahogyan te is. Ne haragudj, hogy ezt írtam, nem szeretnélek bántani, kérlek ne érts félre, csak rávilágítok a problémára : nincs kommunikáció! Én ezen dolgoznék, akár egy mediátor segítségével, aki előtt néha elmondjátok a másiknak sérelmeiteket, a mediátor pedig irányítja a beszélgetést, szóhoz juttat mindkettőtöknek, és nem hagyja, hogy a valódi problémát elnyomja a saját sértettség, a szándékos sértegetés. Kívánom, hogy jól alakuljon az életedet!

Te már egyáltalán nem látsz esélyt a házasság megmentésére? Vagy inkább így fogalmazok : szeretnéd megmenteni? Gondolom férjed nem volt mindig ilyen, sőt! Azért szültél neki két kislányt, mert szeretitek egymást. A férjed belekényelmesedett a házasságba, megvan mindene : feleség, háztartás, étel, tiszta otthon, gyönyörű gyerekek. Mit erőlködjön? Sajnos, ez nem a megfelelő hozzáállás, és rengeteg kapcsolat itt "úszik" el, a megszokásba. Van egy szuper technika, énközlésnek hívják, leírom a lényegét, ha tetszik, megpróbálhatnád a férjeddel, mit szólsz?

Nem tudom nálatok hogy zajlik egy vita, kérlek, ne haragudj meg, de most csak feltételezi tudok : elmondjátok egymásnak, hogy a másik megint mit nem csinált jól, mit nem úgy csinált, ahogy kell, vagy éppen nem csinált semmit. Fontos, hogy ne essünk a párunknak, hanem te magad legyél a központ : ' régen mennyit nevettünk (tetszőlegesen helyettesíthető) együtt, nekem ez hiányzik"

Vagy: " drágám, megoldhato lenne, ha heti két alkalommal, este, miután a gyerekek lefekszenek, beszélgetünk?"

Úgy irányítsd a beszélgetést, hogy a te érzelmeidet fogalmazd meg. Nehéz lesz, de hidd el, ő is meg fog nyílni. ne azt mondd neki, hogy mit nem csinál jól, hanem azt erősítsd benne, hogy mi az, ami jól esik néked tőle, vagy hiányzik, vagy vágysz rá!

Ilyesmiket, amik rátok jellemző. A pici babád mennyire pici? Esetleg egy kirándulás, vagy szimpla családi séta holnap délután? Vagy délelőtt vásárolni friss gyümölcsöt közösen a piacon (ha van a közelben), játszóterezés a nagyobbikkal négyesben?

Sajnos nagyon is ismerős ez a helyzet. A mi házasságunk is hasonló azzal a különbséggel hogy én már elhagytam viszont visszakönyörögte magát. Sajnos nem lesz jobb, csak telik az idő. Ha elhagyod lehet kapcsolni fog mert most bele van kényelmesedve ebbe a helyzetbe de hidd el tartósan nem fog tudni változtatni a hozzáállásán, ez tapasztalat. Nagyon sajnálom. Még én is benne vagyok ebbe a házasságba, sajnos én sem tudtam kilépni belőle, félek hogy egyedül maradok amit nagyon nem szeretnék mert még 30 sem vagyok 😔 de sajnos itt is csak azt lehet olvasni hogy gyerekkel esélyed sincs ismerkedni,pedig én nagyon vágyom a szeretetre, törődésre( amit most sem kapok meg teljes mértékben) 😔

Szóval én teljesen megértelek, ha gondolod írhatsz privit is ha szeretnél beszélgetni!