Mikor kezdi mar el egy kisbaba felfogni, hogy van anyja es apja akik elvalnak? Tehat mi az a kor amikor még ot nem viseli meg a valas?

#20-as:

Azért nagyon nem egy kategória az, amiket te írsz. Persze el lehet rontani mindent, hogy mindentől sérüljön a gyerek. De a cél az, hogy ne sérüljön a gyerek, hanem megtanulja a világ működését, megtanuljon hozzá alkalmazkodni. A válás az nagyon más, mert ezzel jó eséllyel rossz családi mintát fog látni, ami egész életére hatással lesz, de leginkább a párkapcsolataira és majd az ő családi életére.

Abban egyetértünk, hogy nem szabad túlfélteni és mindent a "segge alá rakni", mert felnőtt korában tényleg nagy pofonokat fog kapni az élettől, és nem fogja érteni, hogy miért. Pont ezért nem szabad még dackorszakban se mindent ráhagyni, meg mindent megadni neki. Meg kell tanítani neki a határokat, meg hogy nem mindig úgy van, ahogy ő azt akarja. De ezt nem szabad azzal elintézni, hogy "azért, mert én azt mondom", részletesen el kell mondani, akár 100-szor is, hogy miért van. Ugyanígy az óvodába beszoktatással, sokat kell vele beszélni, el kell mondani, hogy ebéd után érte mégy, utána meg kell beszélni az ott történteket, segíteni őt a beilleszkedésben. Aztán ha kicsit nagyobb, akkor meg kell tanítani hogyan bánjon a pénzzel, tudja minek mi az értéke, mennyit kell valamiért dolgozni, hogyan vásároljon be, intézzen el ügyeket, hogyan kommunikáljon, viselkedjen, stb. Ez mindig sokkal több idő és munka, mint helyette mindent megcsinálni. De csak így lesz belőle életrevaló felnőtt, akit nem fog az élet pofánvágni mondjunk az első állásinterjún, munkahelyen.

#19

Nekem pl tényleg az volt a természetes állapot, mivel mire megszülettem, anyám meggondolta magát, és visszaköltözött a szüleihez. Papíron másféléves koromban váltak el.

Mondhatni nem viselt meg semennyire. Az sokkal jobban, mikor anyámnak kapcsolata lett... (egy még az apámnál is szarabb emberrel.)