Mit tegyek? Az anyósom miatt váljak el? Neveljem egyedül a gyermekemet a kistestvérét meg a hasamban vetessem el?

Valahol írtam már a véleményem, 300 km-re költöztünk anyóspajtáséktól. Sajnos ez egy igen kilátástalan helyzet, hisz a férjed két tűz között van. Az anyját sem akarja bántani, de nyilván téged sem. Az nem segít, ha szidod az anyját. Ha megbánt valamivel a mama, akkor mutasd ki neki a fájdalmadat, sírj, és "hisztizz", de ne ócsárold az anyját, attól ő is csak mérges lesz, teszem hozzá nem feltétlenül a te pártodon! Nálunk ez segített lecsendesíteni kicsit a viszonyokat, anyós a szemembe már nem mondta mit gondol, de kis településen laktunk, mindig a fülembe jutott mit gondol rólam. Szerencse vagy nem szerencse, de édesapám beteg lett, így gyakrabban kellett haza járnom, hogy segíthessek anyukámnak. Végül már majdnem napi szinten szüksége volt rám, és én sem szívesen hagytam itt őket, így baromira nehezen, de a férjem belement, hogy ideköltözzünk. Anyós örjöngött, azóta még jobban utál, de amennyit ott vagyunk, eltudom viselni. Bármit csinálok az rossz. A két sógorom sajnos elhunyt, férjem a legkisebb és már az egyetlen, így még jobban fogja a kezét az anyja, amit valahol megértek, hisz nehéz időszakon vagyunk mindnyájan túl, de azért ennyire túlzásokba sem kéne esni. Nagyon nagyon nehéz helyzet, hidd el megértem, és erre igazi megoldás sosem lesz. A lényeg hogy állj ki magadért, de azért legyél tisztelet tudó, a férjednek se szídd az anyósodat, így talán kicsit lecsillapodik a helyzet.

Esetleg a sógoroddal nem vagytok napi kapcsolatban? Ha jóban vagytok, akkor finoman továbbíthatnád, hogy beszéljen az öccse fejével, mert te ezt így nem bírod soká. A férjeddel beszéltél már arról, hogy neked ez így nagyon nem jó és azt fontolgatod hogy elhagyod?