Mért nem akarja a férjem a gyerekeket? (Hosszú! )

Érthető amit írsz.

Azt is jól latod, hogy a társadalmunk képmutató.

Innen nézve felelősség teljes embernek tűnsz akinek jelenleg problémái vannak.

Gyerekeid szereted, gondoskodsz róluk.

Aki volt már otthon két kisgyerekkel azok nagy része biztosan érezte mar a "nem bírom tovább" érzést. Szerintem segítséggel mehetne neked. Általában kívülről reálisabban látják az embert. Azt írtad tisztességes gyerektartást fizetnél. Ennek egy részéből futna egy segítőre? Ország melyik részén vagytok?

Azért milyen álszent némely válaszoló... Mintha ti még nem mentetek volna bele olyan dolgokba, amelyek nem épp az ínyetekre valók voltak, de mégis megtettétek, a "családi béke" kedvéért... És senki nem úgy indul, hogy akkor majd X év múlva válik.

Én őszintén megértem a kérdezőt, szült a férje kedvéért, boldogsáágáért, megbízott benne, de az a szemét átvágta. És most valahol boldogan éli életét, míg a kérdező bajlódik a gyerekeikkel.

Igen, kétszer is meggondolhatta volna, hogy valójában akar-e szülni, de nyílván akkor még boldog házasságban élt, és nem akarta megkockáztatni, hogy ezért hagyják el. Nem hiszem, hogy azok, akik itt leszólják, mésképp cselekedtek volna.

Igen, én is teljesen biztos vagyok benne, hogy a férj belemanipulálta a kérdezőt a gyerekvállalásba - ez mindenkivel megesik, és szegény kérdezőnek még egy anyja vagy barátnője sem volt, hogy egy külső szemlélővel átbeszélje a témát.

Kérdező, ha tényleg papírod van a depressziódról/mentális betegségedről, azt mindenképpen vidd el a bíróságra, ilyen esetben az apának ítélik a gyereket, főleg ha elmagyarázod, hogy milyen helyzetben vagy, segítság nélkül, stb. Az más kérdés, hogy utána mi jön.

Ha engem kérdezel, több, mint valószínű, hogy a harmadik személynek a férjed két "állandó" gyerekkel már nem fog kelleni, így esélyes hogy egyedül fogja nevelni őket. Ha szerinted ez így rendben van, még akkor is, ha ő közben már lemondott róluk, akkor nyugodtan vágj bele a gyermekelhelyezési perbe.

Oké, hogy azt mondod magadról, hogy rossz anya vagy, de látszik hogy az anyai ösztön, hogy a legjobbat akard a gyereknek, az megvan benned. Ez becsülendő!

Én tudom, milyen érés az amiről beszélsz. Mikor itthon voltam a kicsivel, előforult, hogyha férjem csak 5 percet késett a munkából, sírva, remegve nyomtam a kezébe a babát. De mi összekaptuk magunkat és a házasságunk is kibírta.

Nem tudom a kérdésekre a válaszokat, de az biztos, hogy a férjed nagy szemét, hogy egy beteg nőre (hisz a depresszsió komoly betegség), képes ráhagyni két kisgyereket. Óriái felelőtlenség.

Csak két tanácsot tudok adni

1. Ha jó viszonyban vagy anyósékkal, akkor beszélj velük! Kérdezd meg őket, ők mennyiben tudnának támogatni. Mondd el nekik,hogy beteg vagy, a kedves fiuk cserben hagyott. OK, hogy Te nem az ő lányuk van, de az unokáikat biztos szeretik. Lehet, hogy néhány hétvégét vagy pár hetet nyáron tudnának vállalni, hogy időnként pihenj, regenerálódj

2. Azt tisztáztad férjeddel, hogy OK, nem akarja, hogy nála lakjanak a gyerekek de mégis gondolom láthatást csak akar?Mennyit? Ha mondjuk havi 10 napot bevállalna (havi 2 hétvége és még 6 este mondjuk), akkor megint könnyebb lenne Neked, kicsit néha tudnál lazítani.

3. Ha egyik sem megy, és teljesen biztos vagy benne, hogy Te ezt egyedül nem bírod, akkor állítsd kész helyzet elé. Mondd meg, hogy vagy viszi a gyerekeket, vagy mehetnek állami gondozásba. Ez nem azt jelenti, hogy valóban be kell őket adnod intézetbe, de szerintem ne hagyd ennyibe a megállpodás felrúgását. Próbáld érvényesíteni az akaratod és a gyerkek érdekeit.

Valószinű le leszek pontozva, de nem értelek kérdező! Oké, hogy te előre szóltál, oké, hogy a férj akarta agyereket, de soha nem gondoltál még bele abba, hogy mi lesz ha? Szerintem egy okos nő, úgy szül gyereket, hogy azt ha úgy adódik egyedül is el tudja látni, fel tudja nevelni. A gyerek egy életre szól, sejtetted te is hogy mindig az életük része leszel, bármikor adódhat olyan, hogy csak rád számíthatnak...mondani mindent lehet (gondolok itt az ocsmány exedre), de nem kellett volna sajnos bedőlnöd neki.

Mindazonáltal, én is sajnálom szegény 2 kicsit.