Ilyenkor az anya a szemét? Miért törvényszerű, hogy válásnál az apa lelép, és az anyával maradnak a gyerekek? (Hosszú és tanulságos történet)

Megszivattam az exférjem, röviden és tömören.

Bejelentette, hogy van valaki más, egy éve alakul valami köztük, kezd komolyra fordulni, szex is volt (tehát már szerinte is megcsalt), váljunk el, kezdjünk új életet.

Mondom OK, szerintem is váljunk.

A ház és minden más is benne az enyém (ő költözött hozzám), viszi amit hozott, meg a két gyereket, tehát mindent ami az övé.

És néz rám, mint hal a szatyorban.

Mondom, nem gondolod, hogy te majd lelécelsz, mintha mi se történt volna, mikor te akartál két gyereket, én eredetileg egyet se. Te könyörögtél, hogy akarsz gyereket, aztán a következő gyerekért is két évet rágtad a fülem. Megkaptad őket, lehet vinni magaddal.

Neked volt egy éved, hogy amíg én vezettem a háztartást, dolgoztam, túlóráztam, meg neveltem a gyerekeket, addig ismerkedj, udvarolj, és kialakuljon valami, most nekem is jár ugyanennyi.

Tehát az a minimum, hogy most egy-két évig te neveled a gyerekeket, hogy én is tudjak ismerkedni, ne kelljen már randira elcimbálni két kamaszt.

Arról persze szó sem lehet!

Engem se ejtettek a fejemre!

Vittem az ügyvédhez az orvosi leleteket, hogy depis lettem, önveszélyes vagyok, táppénzre kerültem, pont a válás okozta trauma miatt. (Egyébként szó sincs róla, de kis apróért bármi elintézhető.)

Magyarán nem vagyok alkalmas gyereknevelésre.

A két kamasz ment az apjukhoz meg az új nőhöz, én a táppénzből megállapított gyerektartást fizettem, mentem láthatásra, ahogy azt illik, miközben ugye a válást még ki se mondták.

Gyerekeimmel megbeszéltem, hogy most ez egy ilyen szitu, kis idő kell anyunak, hogy összeszedje magát, és nem sokára velem fognak lakni.

Így is lett.

Az új asszonyka elsőre sokkot kapott. Neki csak a férjem kellett, a gyerekei nem! Főleg nem úgy, hogy ő saját gyereket akart, igen gyorsan, miközben majd kibulizzák, hogy kapok valami minimális havi 20-25 ezret a két gyerekre.

Ehhez képest a nyakába kapott két nagyétkű kamaszfiút, akik kéthavonta nőnek egy ruhaméretet, focizni, karatézni járnak, suliban a tankönyv egy vagyon (pont beleesett a szeptemberi iskolakezdés is), és hát ő nem így gondolta az egészet.

Karácsonyra el is váltak útjaik, maradt az exem ott a két kamasszal, ismerkedni nincs ideje, mos-főz-takarít, amit kap utánuk, az semmire se elég.

Én időközben elvégeztem két OKJ-s tanfolyamot, kerestem másik állást, így nagyjából dupla annyit keresek, mint mikor otthagyott.

A válóperre csodálatos módon mentálisan helyrejöttem, és nekem ítélték a gyerekeket. :D Az exférjem meg jó borsos gyerektartást fizet. :D

Azóta is hallgatom, hogy mekkora szemétláda az a nő, aki eldobja a gyerekeit. Miért, ha ő otthagy csapot-papot, mert megtalálta az utódomat, az nem szemétség? Akkor ő mintaapa, ha egyáltalán fizet gyerektartást?

Hallgatom azt is, hogy a régi munkahelyemről vittem a keresetigazolást, (elvégre az volt az érvényes, és a táppénz nem sok...), de két héttel a válás után már ott a frankó állásom, meg a jó fizetésem. (Ez tényleg véletlen jött így ki, de az időzítés tökéletes volt.)

Ő is fizet a fiúk után egy fél vagyont. Én meg összejöttem egy kollégával, és összebútoroztunk, tehát most még ő is beszáll a költségekbe.

Kérdem én: miért ne tehetné meg egy nő, hogy ha válásra kerül a sor, akkor a férj viszi a gyerekeket, és ő fizeti a gyerektartást? Hol itt a gond?

Nekünk is jár, hogy új életet kezdjünk, nehogy már a férj eldobhasson mindent és mindenkit, mi meg éljünk meg ahogy tudunk, és mondjunk le az új kapcsolatokról.

Az új nő is tudta, hogy egy két gyerekes, házas emberrel kezdett ki. Mi azzal a baj, ha viszi a két fiút? Kamaszok, feleselnek, sokba kerülnek... És?

Csak az új férjektől elvárható, hogy tolerálják a meglévő gyereket?

Nehogymár!