Törvényszerű, hogy a gyerek születése után megromoljon egy kapcsolat?

Nekünk 22 hónapos a kislányunk. Nem romlott meg a kapcsolatunk, de bizony nagyon sok gondterhes nap áll mögöttünk. Én abban látom az okokat, hogy nem azzal van a baj, hogy nem mérnék fel egyesek, mit jelent gyereket vállalni, hisz mindenki tudja, hogy sok probléma, át nem aludt éjszaka vár rá, hanem egyszerűen amíg NEM TAPASZTALJA, addig nem tudja milyen ez és mit vált ki belőle. Ha pedig hónapok, évek óta nem aludt valaki egy tisztességeset, bizony ingerlékennyé válik és emiatt sokkal több a veszekedés. Nálunk is voltak olyan hónapok, amikor 10-15x kelt a kicsi éjjelente, nyűgös volt, mindig sírt, nem tudtunk rajta segíteni, fáradtak voltunk és ingerültek. Aztán volt olyan időszaka, több hónap ez is, amikor éjjelente órákat (értsd minden éjjel 3-4 óra hosszat) ébren volt a gyerek, és valamiért nem tűrte, hogy letettük, folyamatos kézbenlétet igényelt. Szintén idegeskedés, ingerlékenység. A későbbiekben pedig a két fél ellentétes nevelési módszeréből adódóan is gondok lehetnek, pl. nálunk férjem sokkal több mindent megenged a gyerkőcnek, mint én és ebből vitáztunk már nem keveset. Szóval én ezekben látom az okot a sok megromlott kapcsolatnál. Valamint sok férfi (tisztelet a kivételnek, az én férjem is ilyen tisztes kivétel) egyáltalán nem vesz részt a gyerek életében, anyukának 24 órát kell helytállnia, míg apuka elmegy dolgozni (tisztelem a munkájukat), de ha hazajön, akkor semmi mást nem akar csinálni, mint mondjuk tv-t nézni, ujságot olvasni, számítógépezni. Néha anyuka is szeretne kicsit kikapcsolni, megmártózni egy nagy kád forró vízben, könyvet olvasni stb. De ugye nem lehet, mert ott a gyerek és állandó figyelmet igényel. Egy idő után pedig már csak a veszekedés van, ami miatt nyilvánvaló, hogy apuka sem jön haza nagy kedvvel. Én így látom, mondom gyakorló szülő vagyok, nálunk nincs gond, de az biztos, hogy többet vitatkozunk a párommal. Mindemellett Ő a legjobb apa és férj a világon!

Előző vagyok. Még annyi szokott lenni szerintem, hogy ezt nőként mondom, hogy vannak bizony olyan anyák, akik a gyerek születése után csak anyák lesznek, de feleségek már nem. Ilyenkor a férfi előbb-utóbb lép.

Nem törvényszerű, de mégis ha elolvasol egy olyan kérdést, hogy "milyen lett a kapcsolatotok a gyerek után?" akkor tuti hogy 10-ből 8 azt fogja mondani hogy rosszabb! Szerintem ez egyrészt a mai gyereknevelési, gyerekvállalási kultúra miatt van, másrészt régen sem biztos hogy jobb volt csak akkor nem volt divat a válás vagy nem is lehetett, sőt eleve nem úgy házasodtak hogy hű a nagy szerelem, hanem érdekek alapján. Ennek ellenére azt mondom, elég felháborító amit a mai nők csinálnak. Mert most az a divat hogy szoptassunk 18 éves korig, aludjon velünk, mindig a gyerek legyen az első, őt szolgáljuk, stb. És szerintem ez nagyon nagy részben okozza a problémákat.

utolsó vagyok, ezzel annyit akartam mondani, hogy nem helyes az a ma divatos hozzáállás, hogy: "a gyerekhez rajtam és a férjemen kívül más nem nyúlhat, az esküvőjééig szoptatom, éjjel velem alszik, nappal magamra kötöm. házból a lábam gyerek nélkül ki nem teszem, fodrászt nem láttam hónapok óta, kedvenc ruhadarabom a kitérdelt mackó meg a pecsétes póló." erre persze, hogy rámegy a házasság, törvényszerű hogy rámenjen. de gyereket nevelni nemcsak így lehet, és a segítséget elfogadni meg nem szégyen!

Pont ezt akartam írni amit az előtte szóló. De akkor nem írom le mégegyszer.