Együtt kell élnünk vele, pedig már elegünk van belőle! Mit lehetne tenni?

Na szóval, a szüleim elváltak olyan 4 éves koromban. Apu még velünk lakott csomó ideig amikor is anyunak már új pasija volt. Anyunak pénz kellett mert 3 gyereket nem tudott eltartani egyedül, úgy hogy az új pasi megvette a ház 1/3-át. Apu még mindig nálunk lakott mikor megszületett az öcsém (az új pasitól). Aztán apum elköltözött és volt úgy 1-2 év nyugi. Akkor aztán az új pasi megmutatta milyen is igazából. 3-4 év pokol volt otthon. Éjjel nappal ordítoztak. Anyum totál ki volt már, merthogy közben anyagi gondjaink is voltak. Aztán kezdtek lecsendesedni, de anyu egyszerűen utálja sőt rühelli a pasast. Mostanában egész nyugis otthon csak hát anyu még mindig gyűlöli a pasast. El akarunk költözni de nem tudunk mert a házat ugye nem adhatjuk el mert az 1/3 a pasasé. És kezdem úgy érezni nincs kiút!! A két nővérem már elköltözött, már csak én és az öcsém maradtunk. Anyu szerint eltudnánk költözni de csak évekig tartó pereskedés árán. 17 éves vagyok és 3-4 éven belül én is elakarok költözni, de akkor mi lesz az öcsémmel és legfőképp anyummal?? Mit tehetnék én? És hogyan vehetném rá anyut hogy bele kezdjen a ebb az egészbe még mielőtt túl késő lenne??