Ki az, aki "tanult" a válásából annyiban, hogy az új kapcsolatában, új házasságában már nem követte el ugyanazokat a hibákat? Ez hogyan történt?

Csak az olyan embert lehet érzelmileg zsarolni,aki túl gyenge ahhoz,hogy megvédje a saját érzelmeit/elveit.

Hihetetlen,de ez nem a "zsaroló" hibája,még ha annak is tűnik.

A kezdetben rajongás,szerelem az érzelmileg gyengébb részéről a szerelem elmúltával(mert az elmúlik mindenkinél) átalakul függőséggé. A függő személy úgy érzi,hogy kalitkába zárták,elnyomták,és mindenképp szabadulni akar. Az érzelmileg erősebb fél ezt megcsalásnak,csalódottságnak érzi.

Ezért van az,hogy a kapcsolatok túlnyomó részét a nők szakítják meg,mert ők érzelmileg gyengébbek a férfiaknál.

Van, és az ember jobb esetben mindig tanul. Én korábbán mindig elvártam, hogy milyen legyen a másik, hogy viselkedjen, mit tegyen, mit ne tegyen, elvártam, hogy azt szeresse, akarja mindig amit én is.

A volt nejem, meg szintén elvárta, hogy milyen legyek, kiket kedveljek.... Hiába mindketten meg akartunk felelni a másiknak, halott volt a kapcsolat, habár kívülről jöl passzoltunk, de olyannyira különböztünk, hogy csoda, hogy egyáltalán összeházasodtunk így utólag. Hiába változtattunk magunkon a másik kedvéért, belül ott volt, hogy ez nem én vagyok. Felesleges időpazarlás volt az egész, az új kapcsolatomnak az volt az alap szempontja, hogy olyan legyen akit el tudok fogadni olyannak amilyen, az meg külön jó, hogy engem is elfogad olyannak amilyen vagyok. Nem kell megjátszani magunkat, és ez összehasonlíthatlan a korábbival. Nincs aza hülye féltékenykedés, meg ha te is akkor énis, illetve ha én se akkor te se.