Miért mindig az elvált szülők gyerekeinek az élete annyira borzasztó?

Tehát gondolok itt arra, hogy az ok, hogy elváltak a szülők, de mi van ha így jobb a gyereknek? Mert tegyük fel, alkoholista volt egyik vagy másik szülő vagy mindkettő, vagy bár volt 2 szülő, de mindkettő napi 100 órát dolgozott, 1 perc ideje sem volt a gyerekre, és még sokáig sorolhatnám.

Nálam, amikor kicsi voltam napi szintű volt a veszekedés a szüleimnél. De akkor még enyhén fogalmaztam. Mindig minden repült, minden tört, volt éjjeli balhé, semmit se tudtam aludni vagy tanulni, csak az órai anyagokra támaszkodtam kb. 7 éves korom óta.

És több ismerősömnek ilyen gyerekkora volt, és olvastam is ilyen emberkékről.

Most a páromnak van egy 12 éves kislánya. Ebből ugye következik, hogy nem én vagyok az anyuka, tehát elváltak.

De mindene megvan (holott sem mi, és az anyuka sem nevezhető jó módúnak).

Mindent de mindent megkap a gyerek.

Kocsival hozzuk, kocsival visszük haza (ha úgy alakul, akkor kölcsön kérünk autót). Mert ezt követeli az execske.

Minden ruhája, cipője van, okos telefon, meg amit el lehet képzelni. De ismét hangsúlyoznám, semelyikünk sem keres hű de sokat.

És rengeteg olyan gyerekről tudok, akiknek a szülei elváltak, de külön-külön mindkét szülő még ennél nagyságrendekkel többel is megad a gyereknek.

Az ok, hogy kell ugye anyuka meg apuka egy gyereknek, de ez a hozzáállás akkor is tök gáz.