Miért rosszabb, az ha a szülők elváltak, mint ha egymást ölik?

Mégis mi abban a jó, ha itt is vannak, ott is vannak, de itt a besavanyodott anya non-stop az apát vagyis az exét szidja és átkozza, és uszít az apa ellen, hogy ne is legyen kedvem az apához menni, mert belémneveli anya, hogy apa egy szörnyeteg, aki elhagyott minket... ott pedig csak hétvégente vagyok, ott nem is érezhetem magam otthon, ott bár kedves a mostoha és a mostohatesó, de az ottani nagymama folyton az anyámról kérdez, folyton az anyámat szapulja, és mindebből már az apának is úgy elege van, hogy ő maga nem is erőlteti a gyakori találkozást...?!

Nem, nem jobb a csonka családok gyerekeinek, ne légy tévedésben! Nyilván az öldöklés se jó és nem is jobb.

A jó az, ha együtt vannak a szülők, és képesek közös nevezőre jutni, ha már egymást választották és gyereket csináltak... Csak ez jó és csak ez elfogadható.

Ezért megkövezhettek, de én irigyeltem azokat, akiknek elváltak a szülei.

Az enyémek nem tették. De nagyon rossz volt sokszor úgy elaludni, hogy anya mellettem átkozza apát.

Ugyanúgy mondták nekem, hogy a másik milyen hülye, csak mellette még az ordibálásukat is kellett hallgatni... Szuper volt.

Miért? Rosszabbak? Ki mondta neked?

Ha végképp nem tudnak együtt élni, akkor a legjobb a válás.

3-asnak mondodm, hogy lehet kultúráltan is külön menni. Primitívség még válás után is szapulni a másikat.

Elvált nő vagyok, soha nem csattant a gyereken ez. Akkor megy az apjához, amikor szeretne, akkor látogatja az apja, amikor ideje engedi, nem kell engedélyt kérnie, hogy látogatóba jöjjön. Tudunk normálisan, emberi hangon beszélgetni is egymással (nem csak a gyerekről), nem feledkeztünk meg róla, hogy hosszú éveken át szerettük egymást. Így a gyereknek egyáltalán nem rossz.

"Így a gyereknek egyáltalán nem rossz."

(Mondja a "szuperanya" a gyereke nevében. Közben a gyerek meg ki tudja mit gondol és mit érez, na meg mi fáj neki... Az már ugye nem az anyuci problémája.)

Kérdező!

Általában az, akinek elváltak a szülei, az nem csilibilin él, vagy hogy fogalmaztál. Sőt! Ha már így az anyagi oldaláról beszélsz, hidd el, hogy az esetek többségében sokkal kevesebb jut egy csonka család gyerekének, sokkal nehezebben élnek. Hiába a támogatás az egyedülálló szülőnek, az nem jelent sokat. Plusz az esetek többségében a nem túl nagy gyerektartás a másik szülőtől...

A gyerekét egyedül nevelő szülőnek (általában ez a nő, tehát az anyának) kell lényegében egyedül megoldania mindent. Otthoni munkák a gyerek után is, játék és tanulás vele rakás idő (és mint tudjuk az idő is pénz...), na és amikor elromlik valami otthon, ha beázik a tető, ha kidől egy fa az udvaron, stb... Ilyenkor az egyedülálló anya kénytelen szakembert hívni és kiadni a sok pénzt. Míg ahol ott az apa is, már vagy megtudja az csinálni, vagy ketten együtt erősebbek, ügyesebbek és nincsenek olyan kiadásaik, mint aki egyedül van...

Ráadásul ahol együtt élnek a szülők, ott az apa teljes fizuja hazamegy, és ezáltal az a gyerek sokkal többet kap. Nem beszélve arról, hogy a gyereknek bármikor rendelkezésre áll az apja is amikor otthon van és nem munkában. Egyszerre két szülővel lehet, ez megfizethetetlen!

Utolsónak.

Tudod valaki kommunikál a gyerekével, látja ha bántja valami.

Mikor mi együtt éltünk, napi szinten voltak veszekedések, valamelyikünk mindig menekült itthonról, hogy ne kelljen egy légtérben se maradnunk. Ez megviselte a gyereket.

Mióta külön mentünk sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb a gyerek. Mindkét szülőre számíthat.

Lehet Te elképzelhetetlennek tartod az életet a férjed (és a fizetése) nélkül, de másnak ez se jelent problémát. Tökéletesen boldogulunk, nem szorulunk más pénzére, ha kell szerelőt hívok (ezt tettem a férjem mellett is) stb.

Élünk egy normális, nyugodt kapcsolatban az új párommal, akit a gyerek is szeret, és Ő is a gyerekem.

Tehát igen, jobb így a gyereknek.